Miért gondolják azt a nők, hogy egy csúnya nő minden férfi szemében csúnya és csak azért lenne vele, mert senki másnak nem kell?

5-ös: Én nem tudom önmagamat megítélni, csak az alapján, ami mérhető. Mint súly, magasság, BMI index, hajhossz, szemszín, fülméret, orrméret, bőrminőség, stb.

Tehát a legobjektívebb mérce, amivel mérhetek, az az, hogy mennyi nőnek jövök be azok közül, akikkel az életben valaha találkoztam. És nem csak a "nincs a külsőddel semmi baj" szinten, mert mondani bármit lehet.

Ezért nem állja meg a helyét eszerint a mérőmódszer szerint, ha egy nő állítja magáról azt, hogy csúnya. Mert attól, hogy páran ezt mondták neki, attól, hogy esetleg a saját anyja is szemét és ő is ezt mondta, attól, hogy szekálták a suliban még nem igaz ez a társadalom összességére.

Az meg a legnagyobb hazugság, amikor azt mondja, hogy nála csak segédmunkások meg perverz szakadt emberek próbálkoznak. Mert ezzel kijelenti, hogy próbálkoznak nála mások is, de ezek ragadnak meg benne, ezek ütik át az ingerküszöbét azzal, hogy büdösen odaülnek mellé a kannásborral és belehajolnak az arcába 20 centire.

"Hiába néz ki jól valaki, ha idegesítō a stílusa, vagy idiótán adja elō magát, így is visszautasíthatják"

Ez az elmélet ott bukik, hogy ha a nők az én esetemben kerülik a szemkontaktust és ha véletlenül fel is veszik elfordulnak és semlegesek, miközben vonzó férfi ismerőseim meg bármikor ismerkednek bárhol, mert mosolyognak rájuk a lányok meg gyakran a lányok mennek oda hozzájuk, akkor addig, amíg egyetlen szót nem szóltunk egymáshoz, nem tudja milyen a stílusom vagy a személyiségem.

Online is ha normál képet rakok ki, akkor még azt sem lehet mondani, hogy azért utasítják el, mert sportkocsi mellett feszítek, szimplán azért, mert nem tartanak vonzónak.

"csúnyának akkor nevezhetō valaki, amikor ápolatlanul néz ki, rothatnak le a fogai, aszott a bōre, sportolatlan, elhízott, vagy egészségtelenül sovány, stb."

Rám egyik se volt jellemző soha és régebben ismerkedtem sokat ezen az oldalon és fórumokon is, mert nagyon szerettem még azt a világot, amikor az internet névtelenségében nem számított sem az anyagi helyzet, sem a családi háttér sem a külső, de még az életkor sem, csak az, amit írsz. A véleményed voltál te magad.

Volt, hogy heteket, hónapokat írogattunk, amíg összehoztunk egy találkozót és érdekes módon nem sikerült megfordítani a dolgot (mármint a meglátni és megszeretni helyett azt elérni, hogy megszeretnek mielőtt meglátnak és akkor talán más lesz az eredmény).

Sokaktól választ se kaptam, de két lány volt olyan kedves, hogy leírta, akikből az egyik elég részletesen kifejtette (Asperger-szindrómás volt egyébként, ezért volt olyan őszinte), hogy antropológiai szempontból valóban nincs semmi baj a külsőmmel, de mintha két külön ember lennék. Tehát, hogy ő abba a virtuális személyiségbe szeretett bele, aki írásban vagyok, de a testemet nem tudná szeretni, mert a kettőt nem tudja összeegyeztetni gondolatban.

Akkor kicsit kusza volt az egész, de később rájöttem mire gondol.

Az a típusú férfi vagyok (sok másik férfitársammal együtt), aki szexuális vonzalmat képtelen bármilyen nőből is kiváltani, viszont ha a személyiségem pont passzol a másikéhoz, mindezt úgy, hogy élőben ismer meg, vagy lát rólam képet, így össze tudja kapcsolni vizuálisan a testemet a személyiségemmel, akkor hajlandó lenne összejönni velem, de a szex ha meg is történne, sosem vonzalomból, hanem egyfajta "kötelességtudatból" mint nagyszüleink idejében.

"még nem jelenti azt, hogy csúnyának tartom, ha amúgy normálisan néz ki, a “csúnya” elég sértō jelzō, ami kb. ogrékra illik."

Az eufemizmust sosem szerettem... Csavarhatod bármerre a szavakat, a tények beszélnek. Hiába nem megyek el a negatív tartományba, ezzel csak annyit érek el, hogy a társadalomban EMBERKÉNT nem vagyok igénytelennek elkönyvelve, de attól még FÉRFIKÉNT nem leszek vonzóbb a nők szemében.