Létezik, hogy ha egy nőnek tetszik egy férfi, akkor nem veszi fel vele a szemkontaktust (mondjuk utcán egymás mellett elhaladva), hanem direkt (és viszonylag egyértelműen, feltűnően) ellenkező irányba néz?

Bar a kerdesed arra vonatkozik hogy akkor is ha a pasi nem szemkontaktal. Nem nem szoktam. Ugy altalaba a szemezest se nagyon bírom ahogy írtam ha cuki kb. akkor mp-ig. Az ignoralas ram is jellemzo ezek osztonos vedekezesek sok mindent nem tud az ember a masikrol osztonos reakciok csak. De ha tolem kb. 1 meterre ugy nez mint a shrekből a macska nézéssel egyszer volt ilyen tapasztalatom anmyira cuki volt hogy a csikizős érzés miatt elmenekültem és kb ha 10 mp-ig tudtam odanézni. Ahhoz nagyon relaxaltnak kell lennem hogy sikeruljon. Akkor csikiző effektus volt nálam akkor tapasztaltam ezt először a lábaim maguktól mentek kb. Mint egy erdekes vadallatka akire cukin mosolyognak. Szóval nem direkt menekültem el, de ha eszembe jut most is kacaghatnékom van annyira cuki volt a jelenet. De ez csak közelebről van így ha észreveszem mert nem jellemző rám mint írtam én nem nagyon szoktam szemkontaktust tartani senkivel aki fusztral ott morcos a fejem. De a morcos fej nem mindig a masiknak szol na erre szoktak mondani hogy na erre varrjal gombot ha tudsz nehez kitalalni nalam hogy tetszik vagy sem szinte biztos vagyok benne hogy sokan tevednenek ez ugyben. Csak ha beszélgetek de az nem olyan szituáció. Vagy ha fáradt vagy morcos vagyok olyankor aztán gyönyörü látvány lehet de az nem garancia tetszésre se, de nem is készpénz hogy nem tetszik vagy kozombos. Na az a nézés lutri. Olyankor átlagban ha morcosan nézek elofordult hogy fájt a hasam vagy nem értek helyzeteket akkor is elofordul.

Sima szorongás miatt nem tudok az emberek szemébe nézni hosszan, idegenekébe pláne nem. Az még megy, hogy beszélgetés közben odapillantsak, de az nem, hogy konkrétan ez legyen a "kommunikáció" egyetlen eszköze. Az életben nem "szemeztem" még senkivel, azzal sem, aki egyébként tetszett volna. Sokan tetszenek ránézésre, de ennyi alapján soha nem csinálnék semmi olyat, amivel ezt a tudomásukra hozom. Ha kiderül, hogy oké, hogy jóképű és velem szemben ül a buszon, de egyébként 9542 éves kapcsolata van gyerekekkel, akkor csak én szívom meg.

Létezhet. Én szinte mindig így csinálom, mert tudom, hogy úgyis esélytelen. Amikor nem látja sem ő, sem más, akkor persze legeltetem rajta a szemem, de nagyon ügyelek rá, hogy ne derüljön ki, hogy ő tetszik nekem. Mindig kerülöm a szemkontaktust, ha lehet, a köszönést is, nem akarok a piruló arcommal és csillogó szemeimmel (ezeket nem tudom kontrollálni) beégni, szánalmassá válni... Tudom, hol a helyem.

Igen, sőt, ez az általános. Ha egy nőnek tetszik egy férfi, akkor ügyel arra, hogy semmilyen észrevehető formában ne mutassa ki.

Életem egyik legnagyobb szerelmére soha nem mertem ránézni, pedig 7 évig jártunk egy gyülekezetbe, heti 3-4 alkalommal biztos találkoztunk. Max. a cipőjét mertem megbámulni. De ha száz ember is volt a teremben, én mindig pontosan tudtam, hol van. És még így se mertem ránézni. Ő ugyanígy kerülte a tekintetemet, szóval szerelmünk kölcsönös volt.:) Még 20 évvel később is visszatérő álmom volt, hogy lehorgasztott fejjel elmegy mellettem és nem néz rám...nem néz rám...Majdnem belehaltam.