Visszaélnek a gondoskodásommal, mit tehetnék szerintetek?

Röviden a történetem:

Már másodszorra futok bele egy olyan kapcsolatba, ahol igazából "túl hamar" túl sokat adok. Érzem is ezt, és szóvá is teszi a mostani pasi, akivel ismerkedem, hogy nem érti miért vagyok ennyire kedves aranyos stb, miközben úgy érzi ezt meg sem érdemli.

Számomra ez valahogy magától jön, hogy beleteszem magam 100%-osan, és például ha ott alszik nálam, akkor csinálok neki reggelit, és hasonló dolgokra gondoljatok. Ha nem így lenne, és igazából csak megfogalmazódik bennem, hogy csinálhatnék neki reggelit (a példánál maradva, de általánosságban értsétek kérlek), de végül elhesegetem a gondolatot és nem csinálnék semmit, akkor hibáztatnám magam, hogy miért nem voltam figyelmesebb, és tulajdonképpen ha rossz kimenetele lenne az ismerkedésnek, tudom hogy itt találnék legnagyobb felületet a önhibáztatáshoz (előzőnél így volt).

Tudtok valami jó irományt, cikket, vagy videót ami ezzel foglalkozik, hogy segítsen megfejteni, hogy ezt miért csinálom, és hogy lehetne másképp csinálni?

Mert ezzel tudom hogy valamilyen szinten "megölöm a vadászösztönt", hiszen úgy teszek elé mindent, mintha nem is kellett volna ezért csinálnia kb semmit, nincs ott az az érzés, hogy ezért "megdolgozott", amitől még jobban eshetnének neki ezek a cselekedetek. Arról nem beszélve hogy ezek elvárássá minősülnek már később, és arról nem is beszélve, hogy viszonzást lehet nem is kapok, csak belekényelmesedik a helyzetbe (amit én teremtettem nyilván).

Nekem a játszmázás dolog sose ment, mert szerintem valamilyen szinten, itt taktikusan kéne gondolkodni. De nekem ez nem jön magától. Mit tehetnék?