Csak egy visszahúzódó ember lehet hűséges társ az életben?

A visszahúzódó addig hűséges amíg nincs ott az egyértelmű lehetőség, hogy félremenjen. Nem gondolom semmivel sem pozitívabbnak ha valaki azért nem lép mert fél és csak azért nem csal meg mert éppen nem tud senkit felszedni. Sokra megyek vele, hogy nem csal meg ha csak azért van ez mert visszahúzódó.

Viszont aki televan gátlásokkal az fele annyira sem lesz jó partner mint akinek van egy egészséges önbizalma és bátorsága. Egy kapcsolatot nem lehet fenntartani úgy, hogy tele vagy félelemmel és gátlásokkal. Egészséges kapcsolat csak egészséges lélekkel. Nem nagyon találkoztam még visszahúzódó emberrel aki ne tette volna tönkre vele a kapcsolatot előbb-utóbb.

Ne társítsuk a hűséget a visszahúzódó típushoz, és ne reméljük egyiktől a másikat, mivel a kettőnek semmi köze egymáshoz.

Az sem igaz, hogy egy önbizalommal teli ember könnyebben lép félre. Sőt. Aki nem biztos magában, annak adott esetben több megerősítésre is lehet (nem feltétlenül, de LEHET!) szüksége ezen a téren is, így kapva kap az alkalmon.

A hűség a belső értékrendtől és mindig két ember hozzáállásától függ. Úgy is mondhatnám, hogy nagyrészt fejben dől el.

Hulyeseg. Az nem szakit, aki kapcsolatfuggo, ilyen pedig mind a ket csoportnal van szep szammal, de a megcsalas ettol fuggetlenul barmelyik csoport tagjainak “belefer”, ha olyanok. Az meg semmivel se jobb, ha valaki csak azert nem csal meg, mert gyava lepni, csak fantazial a dologrol, de ha meg kene szolitani az adott szemelyt, akkor beszarik. Es ha netan az adott szemely eszreveszi es nyit az emberunk fele, akkor ugyanugy felre fog lepni akkor is, ha amugy gatlasos es nem merte o maga megtenni az elso lepest.

Az pedig szerintem hanyadek hozzaallas, hogy egyutt vagy valakivel akit mar nem szeretsz, szived szerint lelepnel, de nem mersz mert azt gondolod, nem talalsz mast, vagy felsz egyedul, plane ha a masik fel esetleg nem igy erez es o egy kolcsonos erzeseken alapulo kapcsolatra vagyik. Ket gatlasos, szorongo ember egyutt akik meg mar egyikuk se szereti a masikat de mindketto fel, nekem ez ugy hangzik, mint egy rakas szerencsetlenseg, de ha nekik jo...

Oszinten szolva en jobban szeretem az egeszseges onbizalommal biro embereket, akik egyedul is eletkepesek, es meg merik mondani, ha netan ugy erzik, valami nem mukodik. Senki nem csalt meg meg, senki nem dobott ki, en szakitottam mar emberekkel, amikor mar tenyleg menthetetlen volt a dolog. Mondjuk en magam sem vagyok gatlasos, szorongo ember, introvertalt vagyok, de az osszes hulye negativ jelzo nelkul, amiket itt szeretnek az emberek introvertaltnak nevezni.

A gatlasossagot, onbizalomhianyt, szorongast es tarsait pedig senkinek sem kell elfogadnia, se neked, se a tarsadnak, hanem dolgozni kell rajta, hogy eletkepes felnott ember legyel.

Nem. Én nem vagyok gátlásos, elég nagy is a pofám, szívesen is barátkozom, mégis hűséges vagyok, mikor kapcsolatban vagyok, külön tekintettel vagyok a páromra és mindenhova vinni akarom magammal, bemutatni mindenkinek, kimozdulni vele, azt szeretném, hogy maximálisan az életem része legyen és nem is fordult elő még olyan, hogy az fogtam magam és leléptem a barátaimmal anélkül, hogy érdekelt volna, hogy neki ez mennyire esik rosszul, egyáltalán van-e programja akkorra, jönne-e vagy otthon csak unatkozik, stb...

Sosem hagytam el senkit valaki másért ha én szakítottam, azt az illető nagyon jól tudta előre és tehetett volna ellene, csak nem akart. Ha hosszan húzódó gond volt, akkor szóltam neki erről, mikor még csak kicsit zavart, a kapcsolat elején pedig hamar sort kerítettem arra, hogy mi az, ami miatt azonnal kivágom, tehát mindenki pontosan tudta, hogy milyen játékot játszik.

Engem a legvisszahúzódóbb ember cseszett át és zárt ki az amúgy csekély baráti köréből. Azzal kompenzált, hogy egy komplexusos kis görcs, hogy próbált nagy lenni annak a maréknyi embernek. Innentől fogva azt mondom, hogy ez nem ezen múlik e rég baj az, ha valaki csak azért korrekt, mert nincs lehetősége féregnek lenni.

Közelítsük meg máshonnan a dolgot: a visszahuzodo személy nincs hozzászokva ahhoz, hogy kelljen másoknak, ezért hatalmas ego növelés számára, ha mégis megkörnyékezi valaki. Azok, akiknek kevés kapcsolata volt életükben, és max akkor kapnak ilyen irányú figyelmet, ha nagyon nagyon szerencsések, és rengeteg gátlást küzdöttek le az ismerkedéshez, nem élnék meg még intenzívebben ha csak úgy az "ölükbe hullana" valaki, aki vonzódik hozzajuk?

Ha meg csak azért nem csalja meg az introvertált a párját, mert nem adódik rá lehetősége, az nem érdem.

A megcsalás szerintem nem annak a függvénye, hogy valaki jól néz ki, vagy sem, társasági ember vagy sem, hanem azé, hogy van-e gerince. Az, hogy valaki visszahúzódó, nem jelenti automatikusan, hogy van gerince, ahogy az extrovertáltság sem jelenti rögtön hogy az illetőnek nincs tartása.