A nők kb. 32-33 éves korukig keresik a tökéletes álompasijukat, akkor jönnek rá, hogy még mindig nincs gyerekük, emiatt sietnek, s már nem kell nekik tökéletes férfi?

Ismerek ilyeneket akik 30 év felett bekattantak és akit addig nem engedtek volna közel attól még gyereket is hajlandóak voltak vállalni.

Például egyik haverom régen akart egy nőt akinek ő nem kellett, a nő 30 lett és 5 év után elkezdte keresni a haverom társaságát, de a haver akkor már úgy volt vele, hogy ő nem lesz szamár ha ló nincs, azután a nő egy év múlva már gyereket szült egy másik,"random" embernek egy társkeresőről. A többség ilyen, egyszer csak sürgősek lesznek bizonyos dolgok. Egyébként ez férfiaknál is így van, csak 10 évvel később. De vannak szép számmal olyan nők is, akik kitartanak 40 éves korukig, hátha addig befut a nagy ő, az igazi. De nincs ezzel baj, mindenki úgy él ahogy akar.

Szerintem az nem jó, hogy már mindegy kivel, csak legyen. De az sem, hogy senki sem elég jó, mert ebből lesznek azok a nők és férfiak, akik azt mondják, hogy egyszerűen nincsenek normális férfiak/nők, holott vannak, de a normális az nekik nem elég jó. Azzal egyet tudok érteni, hogy legyenek érzelmek, anélkül minek együtt élni valakivel? Viszont az érzelmek nem fognak kialakulni, ha egyesek mindenkitől elzárkóznak.

Nem, ez nincs így. Én is 30+-os nő vagyok, egész pontosan 33. Az én történetem az, hogy tavaly váltam el, mert kiderült, hogy átver, megcsal a férjem. Közben már a közös gyereket terveztük...ami majdnem össze is jött, mert terhes lettem csak spontán elvetéltem. Ez még azelőtt volt, hogy kiderült, hónapok óta nőzik a hátam mögött.

Szerencsétlen vagyok, amiért 33 évesen egyedülálló vagyok? Lehet annak is nevezni, de lehet baromi szerencsésnek is. Én úgy látom, hogy ez utóbbi.

Szóval neeem, nem kergettem a pasikat huszonévesen és nem dobáltam el egyiket a másik után. Mindig komoly kapcsolataim voltak és mindig prioritás volt a komoly, stabil kapcsolat kialakítása, amire majd lehet családot alapítani.