Meddig érdemes várni az igazira, és hány éves kortól érdemes már csökkenteni az elvárásokat?

#18 Egész életemben dolgoztam magamon, és ez ma sincs másképp. Legfőképp belül mert az elvárásaim nagy része is belső, de kívül is.

Nem várok többet, mint amit nyújtani tudok és nem biztos, hogy másra gondoltak itt többen, mint te. Hiszen te is írod, hogy vonzalom és közös értékek nélkül nem jönnél össze valakivel, akkor meg?

Igen, minden kapcsolat ellangyulhat, válás is lehet a vége. De másképp emlékszel vissza egy nagy szerelemre, mint egy eleve kompromisszum kapcsolatra. Sokkal erősebb az, amikor tudod, hogy a másik "az igazi". Még ha elszúrjátok is a dolgot.

20.-ra.

Nem KELL, csak jól esik, megtehetem, és miért ne? Ráadásul a legtöbb esetben nem én kezdeményezek.

A "korban hozzám illő" nők közül meg 1000-ből 999 foglalt, idióta, gyereke van, vagy házas. Vagy!!! Azonnal gyereket akar, mert ketyeg az órájuk.

#18 #21

Szerintem ez a két komment így egyben oké. Mindkettő igaz. Mindig rengeteg energiát kell egy kapcsolatba ölni, nincs ideális kapcsolat befektetett munka nélkül, de tényleg csak az "igazi" jelöltbe érdemes azt az energiát fektetni. Belőlük nincs sok. 1, nagyon maximum 2 az életben, de már ez is viszonylag ritka. Sok szép pár megy szét semmiségekért + mert az egyik fél (vagy épp mindkettő) fent hordja az orrát, aztán sosem találnak már olyan szerelmet... Ezt nem szabad futni hagyni.

A bátyám idén lesz 32, amennyire én tudom még sosem volt barátnője (tartós legalábbis biztosan nem volt, akit be is mutatott volna a családnak). Örülnék már, ha összeszedné magát, mert tudom, hogy szeretne családot, gyereket, de azt semmiképpen sem kívánnám neki, hogy megalkudjon és "leadjon az igényeiből", csak azért, hogy legyen valaki. Az nem fair sem saját magával, sem a másik féllel szemben sem, akárhány évesekről is beszélünk. Úgy semmi értelme nincs kapcsolatba keveredni valakivel, aki mellett folyamatos küzdelem az élet, megalkuvások és kompromisszumok sorozata, úgy egyszerűen nem lehet igazán őszintén átadni magad neki és elkötelezni magad mellette. Ha már ugye a 30 éves lányom/fiam esetét hoztad fel, a való életben nekem ugye itt van a tesóm, akinek elsősorban azt kívánom, hogy boldog legyen az életében, amibe nem fér bele a nem hozzáillő pár gondolata. Most születik meg hamarosan a kislányom, még ugyan soká lesz 30 éves, de ha esetleg ilyen helyzetbe kerülne, neki is ezt fogom tanácsolni, hogy soha ne adja lejjebb egy szintnél, mert nincs értelme, nem lesz attól boldogabb.

Szóval szerintem összefoglaltam. Nincs az a kor, amikor érdemes azt mondani, hogy mostantól már mindegy ki, csak legyen, borítékolható a kudarc egy ilyen szituációban.

"Mind azzal a képpel növünk fel, hogy eljön az igazi, akivel aztán családot alapít az ember."

Ööö... NEM. Távolról sem mind. Beszélj a magad nevében, vagy pedig a "mind" helyett írj inkább "sokan"-t.

na most az elvárásokból nem szabad csökkenteni de nyilván neked is kell hoznod azt a szintet amit elvársz! persze hogy nem lehet találni olyan párt mert mindenki csökkenti az elvárásait vagy pedig égig érnek miközben ők meg le vannak süllyedve!

a lényeg keresni kell és nem kell bele ugrani minden egyes gyökérbe vagy ríbibe... először meg kell ismerned a magadat utána a másikat aztán csak utána el kezdeni a pettinget meg a szexet nem pedig fordítva! először szex aztán ismerkedés... :S

Én úgylátom, hogy a kérdés részletezése már önmagában sajátos világnézeten alapul. Ennek jórészével nem értek egyet. Mondhatnám téves az egész gondolatmenet.

A valóságot emlegeted. Azt rossz irányból közelíted. A valóságban a párkapcsolat megléte vagy nemléte NEM vezérlő kérdés. A valóság alapján úgy tudsz élni, ha igyekszel azt minél jobban megismerni: kezdve és befejezve elsősorban MAGADDAL!

Az "igazi" téves ábrandja abból fakad, hogy nem ismerjük magunkat, a világot és nincs elképzelésünk mit kell kezdeni az életünkkel. A vágy pont abból fakad, hogy majd valaki megmondja majd meg is megadja nekünk ami hiányzik. A szépség és életvitel ideálokat pont így építi bennünk a társadalmi kommunikáció - manapság leginkább a média, ami egyszerű gazdasági szempontok szerint működik.

Ennek felismerés a kezdőlépés a valóság felé.

Magunk és világunk megismerésében nyilván jelent valamiféle előnyt a kor, de sajnos sokaknál az illúzióvilág okozta vakság a korral sem javul.

Tehát nem arról van szó, hogy kopromisszumot kötsz, hanem arról hogy meglátod valójában mi számít és mi fontos.

Mindig a valóság alapján érdemes dönteni, de nem azért, hogy családod legyen. Sőt néha éppen azért, hogy ne legyen. A család utáni vágy is csak többnyire kintről táplált elvárás, illúzió.

Ha ezeket le tudod választani, ha eléggé ismered magad, akkor érdemes családot alapítani. És ekkor működni is fog minden kortól függetlenül.