Meddig érdemes várni az igazira, és hány éves kortól érdemes már csökkenteni az elvárásokat?

Attól is függ, hogy pl. mennyire cél a gyerek. Egy nő nem húzhatja sokáig...

Az is számít, kinek milyenek a lehetőségei. Ha a 20-as éveid elején is alig találkozol potenciális jelöltekkel, akkor nyilván elgondolkodsz, és nem azzal számolsz, hogy később majd könnyebb lesz... Nem töltöttem még be a 30-at, de már évek óta nem ismerek meg olyat, akivel lehetne valami. Szerintem 30 fölött már olyat sem fogok, akinek legalább a szeretője lehetnék, ha már más nem is, annyira beszűkült az életem (net felejtős). Ilyen feltételek mellett persze, hogy már rég nem várok semmilyen igazit.

Kérdés viszont, hogy mit értünk kompromisszum alatt. Ha pl. azt, hogy nincs kölcsönös vonzalom, akkor jóval későbbre, 50-60 éves korra tenném ezt. Ha csak annyit, hogy eltérő érdeklődési kör meg ilyesmi, akkor 30-ra, de akár 25-re is.

Hamarosan harminc leszek(2év). Már voltak olyan szakaszaim, mikor érzelmileg kimerültem, de nem akartam egyedül lenni, gondoltam párban jobb lesz. Leadtam az igényeimből, na nem olyanból, mint amilyenre te gondolsz, mert nem az izmos sármos magas gazdagba szeretünk bele, hanem mind más típusú alakokba leszünk szerelmesek.. Én leadtam a szerelmi igényemből és borzasztóan éreztem magam, nem is tartott sokáig. Néha megteszem, és szerintem néha sokan megteszik, hogy érzelmek nélkül lépnek kapcsolatba a másikkal, hátha kialakul alapon.. kortól függetlenül, vagy tovább maradnak benne, vagy rövidebb ideig. Aztán amíg 20 évesen egy ilyen kapcsolatba nem akarunk szülni, 25től felfelé már annyira mindegy lesz, hogy épp az életünk melyik szakaszát(Akár a gyerekvállalósat) éljük lángoló érzelmek nélküli kapcsolatban.

Most épp ez van, majd lesz más is, ha majd több rossz jön vele, mint jó.

Én 21 évesen is voltam ilyen szinten, meg most 28 évesen is, és biztosan leszek még az életben, mikor nem a szerelmemmel vagyok, hanem csak valakivel, akit kedvelek. Hazudni persze nem szép ilyenről.

Szóval ki mikor adja le az igényeit? Akár 14 évesen is, ha épp akkor van érzelmileg mélyponton. De ez nem lesz tartós állapot, amint megerősödik az ember újra, kilép az érzelemmentes kapcsolatából. Lehet 1 hónap, lehet 10 év után..

Én néha még várok igazit, néha nem, de ez 10 éve is így volt, nálad is változni fog, ha épp jobb passzban leszel.

"Nyilván egy 20 éves egyetemista még ráér." -> Itt van a hiba az elgondolásban. Nem ér rá.

Az a helyzet, hogy mire észbe kap az ember, az összes normális, családcentrikus ember társra lel. 30-40 körül komolyan hiszed, hogy ugyanolyan összecsiszolódni, mint 20 évesen? Messze nem. Minél fiatalabb vagy, annál jobb. Együtt alakítjátok az életritmusotokat, nem kell dolgokról lemondani és ha igen, csak minimális mértékig. Aki tudja magáról, hogy sírig szóló társat keres, az éljen aszerint fiatalon is. Lehet, csak a többség ellinkeskedi, mert hát ki ha ő nem, meg hiszen még úgyis "ráér", majd jön az igazi. Lehetetlen kapcsolatban se fiatalon, se idősen ne maradjon senki, de fiatalon érdemes belefektetni az energiát a kapcsolatodba. Én nem bántam meg, és a környezetemben is ezt látom. Pedig még tizenévesen hányszor megtehettük volna... Akik könnyen váltogatták a párjaikat és könnyed volt a felfogásuk, ma is csak küszködnek a kapcsolatokkal. Nekik már sosem lesz olyan... Szóval ha van "Ő" jelölt, minden energiát érdemes belefektetni már fiatalon. Nem biztos, hogy jön másik. Megalkudni meg soha, az halál.

Na állj!

Itt azt írjátok, hogy minél előbb találja meg az ember a családalapításra való párt.

De akkor miért gyűlölik itt azokat a férfiakat, akik 40+ évesen akarnak családod, erre meg is van a hátterük, és ehhez választanak egy fiatal lányt?

16.-ra.

35 évesen ne szüljön!

Meg eleve, te telefonból is 2008-as, régebbit modellt veszel?

Nekem az lenne a kérdésem itt egy-két válaszoló számára, mindenfajta bántás nélkül, hogy ti tökéletesek vagytok? Úgy gondoljátok, hogy 100%-ig kielégítenétek a partnert testileg lelkileg ha egymásra találtatok? Foglalkoztok magatokkal is, hogy jobb emberek legyetek vagy mindent a másiktól vártok?

Ez a langyos pocsolya dolog szerintem előbb utóbb minden kapcsolatban bekövetkezik, ha nem fektetünk bele energiát, nem foglalkozunk magunkkal és másikkal. Egy nagyon jó, bizsergéssel kezdődő kapcsolat is rosszul sülhet el vagy döglődhet egy idő után. A 20, 30 éves házasságokról ne is beszéljünk, mert ott aztán biztos nincs már se lángolás se tűzijáték.

Nyilván nem jönnék össze én sem olyannal aki egyáltalán nem vonz vagy más értékeket képvisel mint én. De én úgy tapasztaltam eddig hogy az egész élet egy nagy kompromisszum, sokszor engedni is kell a másiknak meg elfogadni, ami van. Aki nem akar kompromisszumot kötni, az keresgéljen tovább vagy vegyen egy kutyát/macskát.