Ezzel mit csinálnátok a helyemben: vonz engem, de egy tökkelütött ?

Mi van akkor, ha állatira vonzódom egy sráchoz, valami miatt mindig is vonzott a hangja, a széles vállai, a bőre, pedig: és most jön a lényeg. A beszélgetéseink (több, mint százszor akadtunk már össze ez biztos) általában kiábrándítóak. Nincs közös intellektuális hullámhossz. Nem érti a vicceimet, van, hogy még meg is kérdezi, hogy most vicceltem-e. Hát ez teljes gyilkosság. És az ő humora számomra olyan, mint egy hatodikos gyereké. Nem volt még olyan általa feldobott téma, ami inspirált volna, inkább illemből billegek ott neki, muszáj időt töltenünk egymással a körülmények miatt.

Tök nyitott vagyok rá, mindig és mindig adok magamban új esélyt, hogy most talán jobb lesz a dumálás, de nem. Egyszer már mondta, hogy ő benne lenne velem, én akkor még időt kértem, de ilyenkor mit csinál az ember lánya?

És mitől vonz az ennyire, ami közben ily mértékben taszít?

Komolyan még az is megfordult a fejemben, hogy valami baleset érte a fejét, annyira Forest Gump. Közben meg vagány és nem egy tapló.

Mit tesztek az ilyen helyzetben,csajok?