Miért hiszik sokan, hogy ha egyedül van az ember, akkor boldogtalan?

#12, az hülyeség hogy egyedül nem lehet boldog az ember igazán. Én egy több mint 3 éves kapcsolatból szálltam ki, ami a végére már nagyon nagyon rossz volt. 1,5 évig egyáltalán nem akartam párkapcsolatot, egyszerűen a hideg rázott csak a gondolatától is, hogy megint olyan szinten alkalmazkodjak máshoz, kötöttségek, stb. Több, mint boldog voltam, egyenesen megkönnyebbültem hogy újra egyedül vagyok és magammal foglalkozhatok, feljeszthetem magam, amit nem tudtam megtenni mert az exem leszívta az energiáimat. Még mindgi szingli vagyok, most már szeretnék kapcsolatot, DE nem vagyok boldogtalan, így is teljesen jól érzem magam, majd amikor találok megfelelő partnert egy kapcsolathoz, akkor lesz valakim.

Szerintem az, hogy vágyok valamire nem jelenti azt, hogy boldogtalan vagyok. Egy medencére is vágyok a kertbe, mégse vagyok boldogtalan a hiánya miatt....

10-es. Óóóó hát az a drága kivándorlás? Mégis hova? A kiherélt nyugatra? LAssan már egy elmegyógyintézet is jobb hely. Ja, a péééénz. Oké, menj.

Érdekes, hogy én itt ebben az országban is maximálisan jól érzem magam, heteró vagyok, van munkám, van megbecsülésem, családom, 6 ingatlanom, 20 hektár földem, munkám, szabadidőm, hobbim...stb. 20 évesen meg még semmim sem volt. Hogy lehet ez? Sosem csesztettek házassággal, lányokkal, homikkal, munkával, politikával. Imádom ezt a rengeteg elégedetlen és töketlen embert, aki abban bízik, hogy kelet európa pöcegödreitől várja a boldogulást. Sosem vágytam arra, hogy valami nigériai vagy török legyen a szomszédom, sosem díjaztam a multikultit, ezzel szemben értékelem a család szentségét, a hagyományokat, a gyökereket.

Nem vártam el hogy más ember is ezt vallja, csak kicsit naivitás és butaság ez az örökzöld kivándorlás és magyarság köpködés.