Miért hiszik sokan, hogy ha egyedül van az ember, akkor boldogtalan?

Hát tudod társas lények vagyunk. Ők biztosan függnek érzelmileg a párjuktól, vagy nagyon félnek az egyedülléttől, és talán ezért hiszik, hogy aki egyedül van az boldogtalan.

Mert kapcsolatfüggők, és magukból indulnak ki. Én is az a típus vagyok, aki csak akkor jön össze valakivel, ha tényleg klappol minden, és ha épp nincs ilyen, inkább vagyok egyedül, mintsem valakivel csak azért, hogy “valaki legyen”.

+ Egyébként sokan kapcsolatban is boldogtalanok, szóval pláne nem értem, miért attól lenne boldogtalan valaki, hogy épp egyedül van. :D

Mert magukból indulnak ki, sokan kapcsolat függők és nem érzik jól magukat egyedül, egyszerűen kell, hogy legyen valaki mindig mellettük. Hiába nem szerelmes akkor is.

Mert a társadalom ezt közvetíti, hogy párkapcsolat az KELL! lényegtelen, hogy te nem akarsz, az kell és kész! Megmagyarázni nem tudják, hogy miért, de ebben hisznek. Aztán meg csodálkoznak, hogy páran, akik nem szerencsések, azok ahelyett, hogy azt mondanák, "Vazz. így jártam, maradok egyedül", öngyilkosok lesznek meg incelek. Pedig nem velük van a baj, hanem maga a párkapcsolat olyan, hogy sok ember nem képes rá. Eleve már a matek sem jön, ki fiatal korban férfitöbblet van, tehát eleve nem is lehet minden férfinak barátnője, mert matematikailag nincsen annyi nő a fiatal korosztályokban, mint férfi.

Mert ők azok és ebből számukra egyenesen következik az, hogy mások is. El se tudják képzelni, hogy valaki nem akkora lelki nyomorék, mint saját maguk és képes egyedül is boldog és kiegyensúlyozott lenni. Ha elképzelnék, még a végén szembe kéne nézniük azzal, hogy velük van a baj, így sokkal könnyebb a kis lelküknek.

Az ilyen emberek egyedül nem tudnak boldogok lenni, csak ha van mellettük valaki, amikor egyedül vannak akkor is a nagy szerelem után vágyakoznak és azt hajkurásszák.

Nézd, a társadalmat vagy annak beidegződéseit, kultúráját nem fogod tudni megváltoztatni soha. S igen, a mai magyar társadalom nem kimondottan arról híres, hogy elfogadja, s még kevésbé, hogy támogassa az átlagostól jelentősen eltérő életfelfogást és értékrendet. Ez ellen a gyakorlatban semmit nem tudsz tenni. Az egyetlen, amit ténylegesen tehetsz ilyen helyzetben (a kivándorláson és a teljes bezárkózáson felül) az, hogy megpróbálod tolerálni az intoleranciát. Éppúgy, mint ahogy egy undorító bőrbetegségben szenvedőnek is meg kell tanulnia azt, hogy az emberek többsége fintorog, ha ránéz, ugyanúgy neked is meg kell tanulnod az emberek kritikáját, beleszólásait a helyükön kezelni, hogy lelkileg ne zaklassanak fel annyira. Ez nem könnyű, elismerem. Esetleg egy pszichológus segíthet, ha magadtól nem megy.