Nők! Vannak olyan szakmák (akár diplomás is lehet), akikkel soha nem jönnétek össze, és ha igen, miért? Tehát Pl ezzel nem, mert gusztustalan munka, azzal nem, mert megcsal, az sosincs otthon, az meg megalázóan kevés pénzt visz haza.

tegnap 13:59

És rendőrrel? Erdésszel? Vagy pénzszállító őrrel?

Nagyjából ugyanolyan gyakorisággal kerül elő a fegyver szolgálatteljesítés alatt a katona kezében, mint a fegyőrnél.

Ismered te a fegyverhasználat kötelmeit? Persze, hogy nem. Nem is elvárás tőled.

Rövid összefoglalóval: akkor vagy a legnagyobb biztonságban, ha katona kezében látsz fegyvert (és a saját állampolgárságod szerinti ország fegyveres erejének tagjáról van szó).

Nekem fontos, hogy minél több időt tölthessünk együtt, segíthessünk egymásnak. Így pl. egy kaminsofőrrel nem járnék, aki jó ha hétvégente otthon van. De itt sem azért, mert lenézem ezt a munkát. Tehát bármi, ami ennyi távollétet jelent, kizáró ok lenne.

A másik ami zavaró, ha minden nap fáradtan jön haza, ezért nem tud jó kedvvel részt venni az életünkben. Tehát amiről azt gondolom, hogy ilyen lenne, attól is tartok, de ez egyedibb. Itt azért számít az is, hogy az adott személy hogy adja elő, hogy áll hozzá.

41es, félreérted. Nem az a problémám, hogy nem érzem biztonságban magam a társaságukban. Ami zavar az az, hogy mégis milyen személyisége lehet annak, aki önként a 'harcolás't választja hivatásnak, milyen morális értékrendje lehet valakinek, aki gond nélkül megy öldökölni?

Egy erdésznek elsősorban az erdei élővilág tanulmányozása, gondozása, védelme a feladata, senki sem azért választja ezt a pályát, mert "hűűű fegyveeer". Rendőr is jobb esetben azért lesz valaki, hogy a polgárok biztonságára vigyázzon. Azért egy rendőrnek általában fő feladata a gyorshajtók figyelése, járőrözés stb. A rohamrendőr megint egy másik kategória. És ha már így megkérdezted, rendőrrel sem lennék együtt szívesen.

Emellett az sem elhanyagolható, hogy egy katona pl alig van otthon. Gyakorlatilag egy távkapcsolattal egyenlő, köszi nekem nem álmom, hogy a páromat havonta egyszer lássam.

"Egyébként meglepő az az ötlettelenség, a saját gondolatok hiányának ilyen tapasztalhatósága, hogy a felhasználók gyakorlatilag az őket megelőző válaszok tartalmából puskáznak maguk számára."

Az véletlenül sem jut eszedbe, hogy pl. a szexmunkás senkinek nem lenne potenciális partnernek megfelelő, mivel egy olyan foglalkozás, hogy a nap másik felében másokat dönget orrba-szájba-seggbe...

"41es, félreérted. Nem az a problémám, hogy nem érzem biztonságban magam a társaságukban."

Te érted félre. Arról beszéltem, hogy egy katona kezében a fegyver biztonságos helyen van. Ahogyan egy rendőrében, egy banki biztonsági őrében, vagy egy fegyőrében.

"Ami zavar az az, hogy mégis milyen személyisége lehet annak, aki önként a 'harcolás't választja hivatásnak, milyen morális értékrendje lehet valakinek, aki gond nélkül megy öldökölni?"

Mert ez a baj, hogy ennyi a fejedben élő kép. A honvédelem, akár a rendvédelem, az állampolgárok védelméről, a társadalmi nyugalom biztosításáról szól. Az egyik a belső, a másik a külső veszélyforrások ellenében. A motivációja a szeretet, mint egy tűzoltó esetén. Egy tűzoltó nem azért választja ezt a hivatást, mert oly nagyon szeret égő házakba rohanni, látni emberi javak és emlékek pernyévé válását, hanem hogy védelmet adjon ilyen helyzetben, önmaga kockáztatása mellett is.

A fegyverhasználat akkora eséllyel (vagy inkább kevésbé) fordul elő katonánál, mint rendőrnél.

Az őrzött objektum, hadianyag, vagy személy esetén a fegyverhasználat nagyon szigorúan kötött. Megelőzi egy sor lépés, a felszólítástól kezdve a kényszerítő eszközök használatig - még azoknak sorrendje is szabályozott, a testre gyakorolt hatásuk súlyossága szerint.

A fegyverhasználatnak pedig ezek végigfuttatása után is kötöttségei vannak. Hogy milyen esetben történhet meg, hogy amennyiben a veszélyt elháríthatja járműre, vagy állatra leadott lövés, tilos emberre, hogy kik ellen nem történhet meg (láthatóan várandós nőre, kiskorúre, mozgássérültre, vagy tömegre), hogy tilos a veszély elhárítása után, megtorlásként alkalmazni, hogy végtagot kell érjen, és elsősegélyellátásnak kell követnie.

Mindezt nyilván nem tudod, nem a te hibád, hogy az általános társadalmi szterotípiák élnek a te fejedben is az ismeretlenről.

A hadi állapot más (arra is egy sor hadi törvény vonatkozik), de háború hiányában ez nem releváns itt.

Egy katona kezében kisebb eséllyel kerül elő a fegyver (fegyveres szolgálat ellátása mellett is), mint egy rendőrében.

"Egy erdésznek elsősorban az erdei élővilág tanulmányozása, gondozása, védelme a feladata, senki sem azért választja ezt a pályát, mert "hűűű fegyveeer"."

De, van olyan is, aki "hűűű fegyveeer" okból lép bele.

Ahogyan a honvédelmi pályát sem sztereotíp, elmeroggyant fegyverbzik telítik meg.

"És ha már így megkérdezted, rendőrrel sem lennék együtt szívesen."

Pedig olyan emberi tulajdonságokat, komolyságot, érettséget, társadalmi felelősségvállalást, alturizmust, alázatosságot, önzetlenséget és gondoskodó személyiséget mutathat, amit keresni érdemes egy férfit illetően.

"Emellett az sem elhanyagolható, hogy egy katona pl alig van otthon. Gyakorlatilag egy távkapcsolattal egyenlő, köszi nekem nem álmom, hogy a páromat havonta egyszer lássam."

Megint csak civil kép vázolódik fel ebben, nem nagyon tudja mihez kötni, akinek nincs köze hozzá, hogy mi is ez tulajonképpen, filmes klisékből épít fel egy fantáziaképet. A Honvédség állományának jelentős részrészese nem is harcoló alakulathoz tartozik - karbantartó, híradó, légtérfigyelő, meteorológus, vagy olyan civil területek, mint jogász, személyügy, pénzügy, stb.

Hogy valaki ebbe bekerül, az nem jelenti azt, hogy sárban kúszik, laktanyában él, és félévente egyszer látja a gyerekeit. Ez már nem a harminc évvel korábbi sorkatonaság. Mivel a szélesebb társadalomnak ez a legfrisebb (már rég elavult) közvetlen tapasztalása róla, ez terjed el általánosan is a közgondolkodásban.

15:25-ös

De. És ha csak ennyiről lenne szó, meg is állna itt. De amikor már harmadjára, negyedjére említenek nem ilyen evidens szakmákat egymást követően többen, és nem egy-kettő ugyanaz belőlük, hanem négy-öt is, például hirtelen többen is megemlítik az MLM-et, ami mozaikszót én például eddig nem is ismertem, ott azért már ne tekintsünk álnaivsággal erre a jelenségre. Egymáséból merítenek, bővítik, hogy "Jah! Tényleg, az is."