Hányadik elutasítás, átverés után fárad el végleg az ember?

Tudom, nincs előre megszámlálva, de olyan sokszor lettem kitaszítva ebből a világból, hogy már én magam sem tudom hol a helyem. Első párkapcsolatom 16 éves korom előtt volt kb 2 hónappal. Azzal a fiúval is veszítettem el, és jól elvoltunk. Két ünnep között pedig kiderült, hogy több nővel megcsalt, és kibeszélt engem, elhordott mindennek. Azután nem is volt kapcsolatom kb fél évig. Aztán megismerkedtem interneten egy kicsit idősebb férfival, Vele nem feküdtem le, ugyanis csak másfél hétig jártunk, majd megírta nekem Messengeren, hogy nincs rám többé ideje... Utána már kezdtem elszomorodni, de nem adtam fel. Felmentem egy társkeresőre, és amit ott tapasztaltam, az még jobban eltántorított. Senki nem írt nekem vissza, vagy pedig megkaptam a ''nem vagy az esetem'' szöveget. Hozzáteszem, átlagos fiúkról/férfiakról beszélek, de a legtöbbjüknek még fotójuk sem volt. Ez ment kb 8-9 hónapig, végül egy Facebook csoportban rátaláltam egy férfira, akivel tökre megértettük egymást, és rengeteget beszélgettünk, hülyéskedtünk, szóval tényleg minden jó volt. Vele kb 3 hónapig voltam együtt, végül elhagytam, mert a haverja véletlenül lebuktatta (elszólta magát hanghívásban, hogy k* rváztak.)

Igaz, csak 18 éves vagyok, de már nagyon beleuntam a párkeresésbe. Hiába a klisés szöveg, hogy van még időm, meg hogy ennyi idősen még nem lehetek elkeseredve, stb... Én úgy vagyok ezzel, hogy a villanykörte is a sok használattól ég ki, nem az állástól. Nem adtam fel még teljesen, de nem tudom mikor sokallok be.