Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Valóban abnormálisan állok az ismerkedéshez nő létemre?
Olyan jellegű kapcsolatot keresek, ahol nem vagyunk összenőve a másikkal, és megmarad a saját életünk is, akivel most ismerkedem, vele is úgy néz ki a dolog, hogy bár minden nap írunk pár üzenetet, de nem beszélgetünk órákon át, és egyáltalán nem is vágyom erre.
Amikor meg már együtt vagyunk valakivel, azt is úgy képzelem el, hogy találkozunk hetente vagy 2x, de nem akarok folyton együtt lenni, a barátaimnak sem szeretek senkit bemutatni.
Valahogy nincs igényem arra, hogy valaki mindent tudjon rólam, és túlságosan közel kerüljön hozzám, habár azt nem tudom pontosan, hogy miért, és ez a mostani srác is tök ilyennek tűnik.
Ezt leszámítva nagyon aranyos, érdeklődő, én is nagyon lelkes vagyok, nagyon kívánjuk is már egymást.
Viszont másoknak nem szeretek nagyon az ismerkedéseimről beszélni, mert a nővéremet leszámítva mindenki meg van rökönyödve ezeken, hogy az ilyen nem is kapcsolat, biztos csak nem voltam még igazán szerelmes/csak hülyít a pasi, a párunkkal normális esetben minél többet szeretnénk együtt lenni, stb, és nagyon fárasztó már folyton vitázni velük, hogy nem vagyunk egyformák, én sosem voltam valami nagy társas lény, nincs igényem rá.
Aki volt már hasonló helyzetben, hogyan kezeljem ezt? Engem ez tesz boldoggá.
válasza:Az a baj az itteni válaszokkal hogy az (ami valahol nem baj) emberek nem ugyanúgy értelmezik a kapcsolatokat. Látod sokak szerint valaki így nem lehet "társ". Sokaknak az sem elég ha pl heti 4x találkoznak sok időre meg akkor is egymás fenekében akarnak lenni. Sőt vannak akik egymás nélkül sehova se mennek. Mondjuk szerintem meg utóbbi nem egeszséges de mindegy.
Tehát mindenkinek más a normális, hidd el sokan nem fognak itt v bárhol máshol veled egyetérteni csak mert kicsit eltérően gondolkodsz, a megszokottól. Nincs ezzel semmi baj. Gondolom ez jelenti azt hogy idővel ne fordulhatna komolyra (nem is értem miért írtak ezt), ha ugyanazok a atervek, célok, vélemény, idővel miért ne. Csak talán kicsit több térre van szükséged az átlagnál.
Ne hallggass arra mit mondanak mások mert az embereknek eltérőek a véleményeik, az ízlésük és aki meg kapcsolatfüggő (nyilvan ez egy szélsőséges példa) az meg inkább levagná a kisujját minthogy egyetertesen veled vagy belássa hogy jaa így is lehet.
Tedd azt ami NEKED kényelmes.
válasza:Hosszú távon az embereknek nem azért nem elég ez, mert hű-de-függők, hanem mert praktikusabb. Az ember egy idő után nem akar minden találka előtt egy napot szánni arra, hogy rendet rakjon és a legtökéletesebb és legkipihentebb arcát merje csak mutatni a másiknak. Viszont szeretné ha a másik ismerné és elfogadná natúrban is és lehetne rá számítani, hogy mittudomén bevásárol hazafelé (vagy én neki), vagy ápol, ha beteg vagyok (vagy én őt), és persze ha gyereket szeretnének vagy csak közös használatú anyagi javakat, az sem nagyon megoldható így váltásban, csak folyamatos kommunikációval és közös felelősségvállalással. (Ez nem azt jelenti, hogy folyton egy szobában vannak és csak együtt csinálnak programot. Szerintem a sok embernek van szüksége napi minimum egy, de inkább több órára egyedüllétre, de inkább akkor olyan melót vagy hobbit választanak.)
De érezzétek szerintem is jól magatokat, aztán fordulhat még komolyabbra ez a kapcsolat is, amikor már nem lesz elég valamelyikőtöknek ennyi.
Köszönöm az építő válaszokat!
Igazából én pont azt látom, hogy a legtöbb kapcsolat abba fásul bele, hogy idővel elengedik magukat az emberek, épp amiatt, mert oo a másik úgy is elfogad engem szakadt melegítőben is, vagy ha idegbeteg vagyok.
De hosszú távon ez megolheti a vonzalmat. Én inkább kevesebb találkozásra szavazok, de akkor tényleg adjuk meg a módját, adjunk magunkra is, és legyen különleges.
válasza: válasza: válasza:Arra gondoltam, hogy lesz olyan valószínűleg majd, amikor már pár barátomnak családja lesz, és eltávolodunk egy kicsit, vagy amikor az ember már nem akar egyedül megöregedni, de ez még nem most lesz.
Szerelmes nem vagyok még, csak ismerkedünk.
Én ettől függetlenül mindenkivel komolyan gondoltam eddig, nem vágyok ilyenkor senki másra, se szexuálisan, se máshogyan, de ezt nem hinném, hogy meg fogod érteni.
válasza::) Pont ilyen idős koromban jártam fél évig a férjemmel (előtte meg leveleztünk fél évig), csak amíg nem voltam szerelmes, nem feküdtem le vele (pedig vágytam rá, de nekem az hitegetés lett volna - nem elítélően írom, mindenki másképp rendezi le magában), tényleg csak ismerkedtünk, és csak havi, majd heti párszor találkoztunk. Aztán amikor már szerelmes lettem, engedtem közelebb, tudtam benne bízni, és gondoltam magunk párnak. És onnantól kezdtem agyalni, hogyan lehetne többet vele lenni. Aztán amikor az összeköltözés is bevált, össze is házasodtunk.
Nekem ebből a saját tapasztalatomból gyanús, hogy nem vagy abnormálisan távolságtartó, csak ha nem vagy belé (még) szerelmes, akkor (most) ennyi elég belőle.
További kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!