25 után (30 alatt), mennyire nehéz párt találni? Egyre nehezebb tényleg?

,,#8: Mi nem azt mondtuk, hogy aki fiatalon párt talál, annak boldogság és mennyei csoda lesz az élete. Annyit mondtunk csak, hogy fiatalon könnyebb ismerkedni."

Nem a kortól függ. Kérlek hidd el nekem.

11.

Maximum annyiban igaz a "kor" dolog - másban nem nagyon - hogy egy idő után jönnek az előítéletek. Pl. ha 30 környékén jársz és egy ideje egyedül vagy akkor sokan rögtön előhúzzák a "biztos valami baj van vele" kártyát, ami sokszor nem igaz, de ettől még az előítélet létrejön.

#11: Azt sem mondtuk, hogy csak a kortól függ, de azért attól is. Oviban random odaraknak 2 gyereket egymás mellé és valószínűleg elég jól elbarátkoznak. Suliban még áll a helyzet és megy a románc is. Gimiben is még sokan bulisak. Utána egyre többen befásulnak a társkeresésbe és egyre többen anyagiasak. Elég sok volt osztálytársam panaszkodott már, hogy kikerültek egyetemről és bumm... Egyszerűen nem volt senki a közelükben, akivel normálisan ismerkedhetnének. Persze, erőltetetten elmehettek táncot tanulni és hasonlók, de azért az elég nyögvenyelős.

És igen, ha valaki nagyon társasági vagy jól néz ki, akkor még 50 évesen is simán lesznek nála jelentkezők, de nem ez az átlag.

Én pont középiskolásként voltam egy néma kuka és 21 éves koromig szűz voltam. Volt szűk baráti köröm, de se a lányokkal, se a szélesebb embertömegekkel nem volt jó a kommunikációs képességem. Szar gyerekkorom volt, nem sok szeretetet kaptam és ez nagyon meglátszott az önbizalmamon.

A lényeg, hogy nekem huszonpár évesen nyílt ki a világ, én is sokat változtattam magamon és fejlődtem, és kb 24-25 éves korom óta hasítok, ha csajozásról van szó.

27/F

Nem az számít, hogy hol élsz vagy hány éves vagy, hanem milyen a személyiséged.

Én BP-re jártam egyetemre 4 évet, ez alatt senkim nem volt, esélyem ne mvolt egy kapcsolatra, de miután hazaköltöztem egyből lett barátnőm.

Aki könnyen ismerkedik, szociálisabb annak könnyebben lesz kapcsolata is, de legalábbis több rá az esélye, mint aki alapból befordultabb, inkább nyugodtabb természetű ÉS nem mindegy mik az illető igényei.

Nekem 21 évesen lett az első kapcsolatom, 3 évig tartott, lassan 1 éve nincs senkim. Kisebb városban élek, nem nagyon van lehetőség ismerkedni és alapból is bevallom őszintén rendkívül béna vagyok benne. Mindig utólag tudom csak meg, hogy XY-nak egyébként bejöttem, ha nem lennék ennyire "vak" akkor könnyen lehetett volna akár több kapcsoaltom is. De! Most is tudnék találni szerintem bárkit, csak nem felelne meg az "igényeimnek". És itt nem arra kell gondolni, hogy legyen topmodell, hanem egyszerűen az én személyiségemhez passzoljon. Az meg elég ritka, mivel alapvetően nehezen viselem el az embereket és még nehezebben engedek magamhoz bárkit is annyira közel, hogy párkapcsolat lehessen belőle.

Szóval a bizalom, a nyitottság is fontos eleme a dolognak. Ha nyitott vagy és ez látszik is rajtad, akkor nem lesz nehéz dolgod.

Amúgy normális kapcsolatot, ahol mindkét fél őszinte egymással, hajlandóak kompromisszumokat kötni mindig, minden korban nehéz volt.