Elhiszitek, hogy van a gyavak batorsaga, es jo pasik csak biztosra mennek?

Nem magamrol szol ez a kerdes, bar sajat tapasztalas. Hiaba neztem ki tizes nonek harminc even at, keptelen voltam jeleket adni es labdakat leutni. Az tortent, hogy egyertelmu tetszes, siker az volt, de kizarolag borzalmas, tenyleg iszonyuan luzer figurak mondtak konkret dolgokat. Jo pasiktol kaptam nezest, ketertelmu mondatokat, jeleket, de lebenultam. Hosszu evek utan mondtak meg, hogy ja, szerelmesek voltak, tetszettem, minimum dugni ugyis mind akart, de ok nem akartak pofara esest. Elutasitonak lattak.

Szoval az eletem felet elszalasztottam, ezert ferjhez mentem szeretetbol, es most tarskereson latom, ilyen keretek kozt mernek ismerkedni, ha ez akkor lett volna!

Lenyeg, nem fekete feher ez, azok a meno csavok sem kapjak meg, a jo no se bekepzelt.

Batornak kell lenni! A luzerek viszont, akik odajottek hozzam, azok nem batrak voltak. Azoknak nem volt mit veszteni. Kimondtak egy begyakorolt mondatot. Es belul en is egy luzer vagyok.

Erre szuletni kell. Egy fel elet keves volt, hogy merjek lepni.

Ne legyetek eloiteletesek. Ne legyen bekepzelt egybol, aki jol nez ki. Ugyanakkora csapas, mint szarul kinezni, ha nincs hozza vastag bor.