Miért olyan meglepő, ha egy férfi vállalja, hogy neki a "normális nők" nem jönnek be?

Én magam vállalom, hogy a rosszlányokat szeretem, mert azok nem ragják a fülemet a szerelem, család, "most akkor mit szeretnél tőlem?" stb. dumával. Nincs féltékenykedés, nincs hiszti, meg a hátam mögötti kibeszélés a barátnőkkel, hogy "már megint nem foglalkozik velem".

A rosszlányokkal jobb: sodródunk az árral, hatalmasakat bulizunk, dugunk, jól érezzük magunkat. Aztán mindenki megy a maga dolgára, és hívjuk egymást később. Ezekkel a nőkkel mindig felszabadultabb vagyok: káromkodhatok, szidhatom amit akarok, lehetek egy bunkó fazon is, együtt röhögünk az egészen. Mellesleg úgy szanaszét dughatom, ahogy egy barátnőt talán sosem, mert azok igénylik a finomságot is. És ami a legjobb: foglalkozhatok azzal, amivel akarok: hogy egy rakás pénzt keressek, hogy utazgassak, stb. nincs a nyakamom egy barátnő.

Tehát arra véleményre, hogy "a pasiknak a r**ancok kellenek azt mondom, hogy nem mindenkinek, de nekem igen. És ez így van jól.

Miért botrányoznak ezen meg egyesek?