Ti nem vagytok ilyenkor hétvégén depressziósak?

Csatlakozom azokhoz akik nem csak hétvégén depressziósak, hanem amúgy is ettől a helyzettől.

"Most bele gondoltam pl. elmennék egyedül nyaralni :D Mekkora gáz lenne már, mit csinálnék? Nézném ott is ahogy a családok meg a többi ember társaságban milyen jól érzi magát?" Ez milyen szánalmas hozzáállás már. Én még úgy is járok egyedül utazni, hogy van párom és barátaim is, akikkel mehetnék, de néha akkor is egyedül megyek, mert igénylem és mert sok szempontból ezerszer jobb, mint társaságban. Pont az a lényeg, hogy az ember végre egyedül van és nem kell más emberekkel foglalkoznia. Nem kell senkihez igazodni, egész nap túrázhatok, pihenésképpen olvashatok, a saját tempómban fedezek fel minden látnivalót, ami érdekel, zseniális dolog egyedül lenni valahol.

#32: Neked nyilván másabb, mert alapjáraton nem vagy magányos, és persze, hogy kb. mindenkinek kell néha egy kis egyedüllét. Csak aki 0-24-ben egyedül van, az meg pont hogy az ellenkezőjét szeretné, és mondjuk valakivel kettesben akar elmenni kikapcsolódni, kirándulni, várost nézni, hogy legyen kivel átélni és megbeszélni az élményeket. Én pl. egyedül nem szívesen megyek sehová, pedig olyan jó lenne valakivel kimozdulni, elutazni más városokba, vagy egyszerűen csak megnézni egy múzeumi tárlatot, de így, egyedül nagyon rossz. Akinek "normális" élete van, az talán el sem tudja képzelni, hogy milyen rossz egyedül. Én is leszoktam az emberekkel való kapcsolattartásról, amikor rájöttem, hogy az állítólagos barátaim csak szóban azok, és hogy ők sosem kerestek maguktól engem, viszont ha én próbáltam fenntartani a kapcsolatot, akkor mindig volt valami hazugságuk, hogy "már én is éppen keresni akartalak, de...".

Soha nem kedveltem az ünnepeket.

Nem, max azért mert kicsit rövidek a hétvégék, nincs elég időm a tennivalóimra.

Sokszor volt magányos időszak az életemben, pl. teljesen egyedül külföldön, ahol 0-24 egyedül voltam, évekig és még mindig nem értem miről beszélsz, mert nem tudtam rosszként megélni.