Miért ilyen nehéz társat találni?

#2-es

Éppen az állatvilágban jellemző, hogy azok a hímek, amelyek gyengébb adottságúak (=rosszabb génállományúak), azok egyáltalán nem örökítik tovább a genetikájukat, mert a párzás a dominánsok privilégiuma.

Ledominált hímeknek nem jut nőstény. Se vonzó, sem satnya.

Embernél ez azért nem így van. A nemek nagyjából egyenlő eloszlása az össznépességben, és a monogámia (mert bármennyire is más a hiedelem, azért nem a férfiak csekély százaléka dugja az összes nőt) nálunk azért beszabályozza ezt. Legfeljebb nem vonzó nő jut a nem vonzó férfinek. De kevesen maradnak ténylegesen egész életükre társ nélkül.

Van ilyen is, de az állatvilágban ez általános, hétköznapi jelenség, nálunk pedig a ritkább kivétel.

A közhiedelemmel ellentétben a Föld túlnépesedését nem a fejlett nyugati kultúrkör okozza. Európában mindenhol régóta fogy, vagy legjobb esetben is stagnál a népesség.

A demográfiai mutatók éppen a legnyomorultabb részeken, Indiában, Afrikában ívelnek meredeken felfelé. Ahol a legnagyobb a nélkülözés.

"Az ember meg egy idő után bármennyire is össze illetek elkezd más felé vonzódni szexuálisan, ami nem bűn, de nem tetszik, hogy néhány ember ezzel szembe akar menni és tagadja."

Az, aki kompromosszummal, "jobb nem jutott" elven választott (vagyis inkább csak fogadott el) magának párt.