Vajon az itt naphosszat sirankozo ferfiak a kozossegi media miatt olyanok amilyenek?

#10: Sok ember egyáltalán nem fotogén. De olyan szinten, hogy bámulatos. Én is ugyanígy vagyok vele.

Mások meg szinte minden képen jól néznek ki, van hogy jobban, mint élőben. Mindenféle retusálás nélkül, a nyers képen is.

#12: Oké, de azon hogy mennyire vagy fotogén, nem tudsz változtatni. Megtanulhatsz pózolni, kitapasztalhatod hogy melyik beállítás a legjobb számodra, de ennyi. Aztán ha épp nem szelfi készül, hanem egy bármilyen kép, amin nem tudsz gyorsan pózolni, akkor épp olyan rossz lesz mint előtte.

A szociális és kommunikációs készségeken viszont tudsz változtatni, ha csak lassan is. Erre akkor is szükséged lesz, ha véletlen valakinek mégis megtetszenél.

Nem feltétlenül jó, hogy diagnosztizálják boldog-boldogtalannál az autizmust, én is diagnosztizálatlan autista vagyok, kisegítőbe akartak tenni...

Ok, gyatrák a szociális képességeim, de speciális iskolával nem igazán kerültem volna egyetemre, nem lehettem volna mérnök. Ugyanis a már szinte nyáladzó emberek közé akartak tenni.

#18: Talán nem is a diagnosztizálás tényével van a baj, hanem hogy utána mit kezdenek az eredménnyel. Itt is rengeteg az árnyalat, ahogy az életben mindenhol. Pl. nem csak vakok és tökéletesen látók vannak, hanem van egy csomó árnyalat is.

A másik dolog pedig az, hogy párkapcsolatnál mit számít az, ha valakinek papírja van erről? Ha a partner elfogadja így, akkor nem érdekli hogy miért ilyen, ha meg nem, akkor a papírtól sem lesz vonzóbb. De biztos sokan ismernek olyat, aki középiskolában "osztály lúzere" volt, 10-20 év múlva meg simán hozza az átlagos vagy átlag feletti szintet. Ott soha nem betegség állt a háttérben, csupán a suliban elnyomták. Ahogy ez megszűnt, lassan kialakultak a szociális készségek, elkezdett megbízni az emberekben, nyitottabb lett, beilleszkedett.