Ti se bírjátok az egyetemet?

Addig örülj, amíg van egy ilyen nagyszerű lehetőséged az ismerkedésre! Hatalmas fluktuáció, rengeteg jobbnál jobb csaj. Ha visszafordíthatnám az időt, a mostani énemmel simán visszamennék bulizni, csajozni.

Majd rájössz, amikor elkezdesz dolgozni valami okádék szar munkát, ami jól fizet ugyan, de semmi értelmét nem látod, 90% férfi, a nők meg vagy férjnél vannak, vagy a "bottal se" kategória, és eleve, házinyúlra nem lövünk, mindenki áradozik a kapcsolatáról, családjáról, neked meg maradnak esténként a válasz nélkül maradt tinder üzeneteid.

Ne járj úgy, mint én.

29F

Szerintem elég buta dolog kollektíven levonni következtetéseket a mai fiatalokról, mert szerintem nagyon sok kiváló, tehetséges, érdekes fiatal van az egyetemeken is meg azon kívül is.

Nem tudom, nekem voltak-e tényleg jó csoporttársaim, de nekem nagyon sok barátom volt saját évfolyamon meg más szakokon, magyarok és külföldiek egyaránt, pedig én az egyik diplomámat nálam átlag 3-4 évvel fiatalabbakkal csináltam meg, és nyilván van egy halom éretlen vagy más gondolkozású ember dögivel az egyetemeken, de szerintem ha az ember veszi a fáradságot, akkor talál hozzá illő embereket.

Illetve ismerek olyan 35 évest is, aki még mindig egyetemen bulizik az elsőévesekkel, mert megragadt azon a szinten agyilag és életvitelileg.

Én is gyűlöltem az egyetemet.

Semmi elvárásom nem volt felé amikor elkezdtem, igazábólnagyon utána sem jártam a dolgoknak, gondoltam legyen meglepetés. Persze a szak amire jelentkeztem az érdekelt, meg jó voltam belőle, de úgy a konkrétumokat nem láttam magam előtt.

Egyedül mentem erre a szakra, gyakorlatilag 18 évesen felkerültem BP-re úgy, hogy előtte egy kezemen meg tudtam számolni hányszor voltam ott.

Az elején még jó volt, a gólyatábor egy hatalmas állatkodás volt, a szaktársak jófejek és tényleg egy marha jó csapatba sikerült kerülnöm, akik később is nagyrészt összetartottak és együttmaradtak.

Ennek ellenére ahogy telt az idő egyre rosszabb lett. Nem volt kedvem bejárni, valahogy kezdett abszolut nem érdekelni a dolog (a szak) és nem láttam értelmét az egésznek. Csoda, hogy sikerült elvégeznem.

Úgy éreztem egyre jobban, hogy nem az én közegem sem az egyetem, sem a város. Lettek barátaim, akikkel tényleg jóban lettem, de valahogy mégsem volt az igazi. Az itthon haverok, ismerősök sokkal jobban hiányoztak, velük jobban elvoltam.

Emiatt is költöztem haza. Egy 30 ezres kisvárosba visszajöttem diplomával a kezembe.

Az egyetem alatt még próbálkoztam (főleg az elején) csajoknál, gondoltam hátha kis szerencsével összejön valami. Volt pár lány aki bejött, akikkel volt közös nevező, de nem jött össze egyikkel sem.

Aztán meguntam. Egyre jobban utáltam magamat, a helyzetet, az egyetemet, volt, hogy csak otthon döglöttem hetekig, sokszor hazamenni (szüleimhez) sem volt kedvem. Nem csináltam semmi hasznosat, semmi értelmeset. Szörnyű volt. Ha most visszagondolok az egyetemi éveimre igazából az első fél évet leszámítva nagyjából SEMMIRE sem emlékszem! Annyira összefolytak a napok, a hetek, a hónapok. Mint egy rémálom.

Aztán a vége felé meghalt egy közeli és számomra nagyon fontos rokonom, ami miatt még borzasztóbb lett az egész. Majd itthon jött egy lány, akinek megtetszettem és valahogy (a mai napig nem tudom hogyan) összejöttünk és egy komoly, viszonylag hosszan tartó kapcsolat belőle. Közben lett normális munkám, visszarázódtam a mindennapokba, normális szociális életet (is) élek és úgy érzem vannak céljaim, vannak lehetőségeim.

A lánnyal már nem vagyunk együtt lassan egy éve, de valahogy ezzel is megbékéltem már.

Egyébként én is mindig kívülállónak éreztem/érzem magam. Engem nem érdekelnek azok a dolgok amik nagyrészt a korombelieket, sose voltam olyan aki mindenáron "menő" akar lenni, aki nem szeretne kilógni a sorból. Én elvoltam mindig magamban, és megválogattam kivel/kikkel ismerkedem, kikkel tarto ma kapcsolatot, kik lesznek számomra fontosak.

De ez is egy képlékeny dolog, sokat változik, ahogy az ember is változik idővel.

Szóval ne írd le magad te sem inkább keress olyanokat akikkel megtalálod a közös hangot és ne azt erőltesd, hogy mindenáron megfelelj a "többségnek".

Én jelenleg harmadéves egyetemista vagyok és életem legjobb korszakának élem meg az egyetemi éveimet. Gimnáziumba is szerettem járni, de az egyetemen túltesz rajta - pozitív értelemben.

Amennyire én látom, az a legnagyobb bajod, hogy általánosítasz. Mindenki ugyanolyan rossz, kivéve te. Minden fiatal személyisége ugyanolyan, kivéve a tiedet. Ne is haragudj, de ez egy nagyon öntelt és szűklátókörű felfogás. Mint mindenhol a világon az egyetemeken is van mindenféle ember. Olyan embereket ismertem meg, hogy nem is hittem volna.

Nem tudom, hova jársz, de a legtöbb egyetemen vannak különböző szakkörök és klubok. Az én baráti köröm jelentős része például a színházért van oda. Ez az egyik legnagyobb szenvedélyünk, de egy másik társasággal pedig pár hetente járok el hegyet mászni és kempingezni. Amennyiben szeretnél változtatni a helyzeteden, elsősorban nézz utána, hogy van-e olyan közösség a közeledben, ami köthető valamilyen érdeklődésedhez.

Nincs olyan, hogy "mai fiatalok személyisége". Ha pedig van, akkor sem pont te vagy a kivétel. Ez a kollektív elutasítás lehet legnagyobb részt felelős a jelenlegi helyzetedért.

Szerintem kár lenne veszni hagyni ezt az időszakot az életedben.

22/L

Tudom imádni ezeket a "rossz generációba születtem" emebreket. :D

A magas ló az megvan, meg azért a gyakorikérdéseken rinyálás is, ami ugye köztudottan a mai nyugdíjasok sajátja...

Itt nem a generációkkal van a baj, hanem annyi, hogy introvertált, magadnak való emberke vagy. Ezzel nincs semmi baj, csak azzal a lenézéssel kezdj valamit, mert talán mégsem vagy annyival különb.

#6-os: attól még, hogy valaki eljár szórakozóhelyre nem jelenti, azt, hogy pl. jól tudna csajozni vagy ott akarna egyáltalán. Én is eljártam egyetemen is és itthon is haverokkal, mondjunk nekem a szórakozás az mindig a kocsmázás volt inkább. Alapvetően introvertáltnak tartom magam, de kocsmázni szerettem, sörözni, dartsozni, csocsózni, biliárdozni vagy csak úgy beülni valahova és iszogatni. Az ilyen "diszkós, táncolós helyekre" nem mentem el soha. Ezért nem is nagyon volt kivel ismerkedni, mivel a legtöbb csaj az egyetemen és amúgy is inkább elmegy egy táncos helyre, minthogy beüljön valahova sörözni vagy valami "kocsmai" játékot játszani.

Fesztiválokra is szeretek járni, ugyanezekért a dolgokért, főleg haverok és a számomra jó zene miatt. És soha senkit nem "dugtam" ott (kivéve amikor volt barátnőm) csak úgy. Szerintem ez sem annyira jellemző, hogy ott aztán fűvel fával mindenki.

Szóval a bulizás is csak felfogás kérdése, mindenkinek mást jelent, mindenki máshogy szereti.

Gimiben sem voltam népszerű, egyetemen sem vagyok az. Bár, egyetemen legalább a többség normális, és segítünk egymásnak. Csajom a gimiben sem volt, valószínűleg itt sem lesz.

Bulizni nem igazán szoktam járni.

F