Nem is olyan bonyolult a párkapcsolatok működésének kérdése?

Nem olvasom el ezt a .szságot, elég a cím is, hogy válaszoljak.

Nem, tényleg nem bonyolult a kapcsolatok működése. Az egész a "similis simile gaudet" elvre épül, a statisztikák alapján azoknak a leginkább sikeres és boldog a kapcsolata, akik közel állnak egymáshoz korban, intellektuálisan, vagyonban, mindenhogy. A kapcsolat fenntartására pedig a legalkalmasabb módszer az, ha kommunikálsz a pároddal folyamatosan és barátként, társként vesztek részt a kapcsolatban, akik tekintettel vannak egymás érzéseire és kéréseire. Ha hasonlók vagytok minden téren (szexuálisan is), akkor ez nem jelent nehéz feladatot, sem nagy lemondásokat, sem nagy kompromisszumokat.

Ne akarjatok mindenkit felszedni és mindenkinek megfelelni, mert aki nem alkalmas kapcsolatra, annak úgyis pofára kell esnie párszor, hogy azzá váljon.

Röviden ennyi. Semmi több, semmi humbug.

Ilyen ostoba "okfejtést" is rég volt lehetőségem olvasni. ha ennyire unalmas otthon lenni szívesen ajánlok pár könyvet és filmet, amikkel elütheted az idődet.

Leegyszerűsítem még ennél is jobban, valamint logikusan: két ember kölcsönös vonzalmat érez a másik iránt és összejönnek.

Nem olvastam el, mert hosszú, de ahogy én látom:

Suba subához...guba gubához.

És azonos értékrendű, értelmes, egészséges önbizalmú, nem idegbeteg emberek kapcsolata mindig is jól fog működni :D

Minek ez a komplikált regény? Egy párkapcsolat mindig önismereti tükör, általa lehetőséged van fejlődni, de lehetőséged van szenvedni és egy helyben topogni is.

Négy fontos alapköve van: kölcsönös szeretet, hasonló életstílus, szexuális egyezés és gazdasági közösség.

Ha ezek stimmelnek, nagy esély van rá, hogy fut a szekér. Ha nem, akkor borul a dolog és lehetőséged van egy képzeletbeli nagy pofon által tovább fejlődni.

Tetszik az elméleted, a dolgok lényegét nagyjából lefedted, hiszen bárki bárhogy is tagadja, minden a pénzről szól, hosszútávon mindenképp, de rövidtávon (alkalmi, szex) szintén, csak ott közvetetten, hiszen amit villantasz magadról, minden mögött idő és pénz van, de az idő is pénz.

Viszont gondolom lány vagy és nem veszed figyelembe azt, hogy a nő mindig magasabb szinten lesz a párválasztásban. Tehát a legcsúnyább lány is, ha ápolt és igényes, akkor fog találni jó pasit szexre, átlagos pasit nyögvenyelős kapcsolatra és csúnya de odaadó pasit tenyerén hordozós kapcsolatra. Illetve egy gazdag nő meg bármikor talál magának adonisz selyemfiút. A saját önérzete miatt nem fogja ezt tenni, mert a szegény csúnya lány is önérzetes és inkább marad macskás vénlány, minthogy megalkudjon, hát még ha gazdag is. Annak a pénze miatt megalkudni nem kell, viszont a külvilág véleménye bántaná őt.

Viszont! - És itt jön a csavar - nem veszed figyelembe a nemek közötti különbséget a külsőt illető eltérő osztályozásban. Történetesen arra, hogy a nők a férfiak 20%-át tartják átlagosnak és a 80%-át átlag alattinak (ami statisztikailag abszurd) - erről átfogó kutatások vannak egyébként, míg a férfiak a normál statisztikai eloszlás szerint kategorizálják a nőket, 50% átlag feletti, 50% pedig átlag alatti.

Ergo, a nők 20%-a az, aki valóban csúnya férfi szemmel, míg a férfiaknak az alsó 50%-a megy is a kukába és a felső 20% és az alsó 50% közötti 30% még szódával elmegy kategória.

A csúnyaság definícióját sem veszed figyelembe. A férfi a nők szemében olyan dolgok miatt csúnya, amin vagy nem tud változtatni (magasság, testalkat, hajszín, bőrszín), vagy csak nagyon drága plasztikai beavatkozásokkal (pl. kopaszodás).

Míg a csúnya nő definíciójánál a top 5-ben az van, hogy kövér, igénytelen, szőrös, rövid hajú, stb.

Ezeken normális életmóddal tud változtatni, illetve a szőrösödésen kozmetikus, gyanta.

Végül pedig válaszolva pár konkrét állításra az okfejtésedben

"nagy arányban a gazdagot választják végül, mert szülők, rang stb" - Ez inkább fordítva szokott igaz lenni, amikor egy gazdag vagy csak a férfinál jómódúbb lány jön össze egy csóróval. A férfi (főleg ha gazdag) a sarkára mer állni és szembeszállni a családi akarattal. Egy nő gyakrabban sodródik az árral.

"miért hibáztatják akkor a szegény lányokat ha mennek a gazdag fiúkra? Mikor nehéz olyan szegény célratörő fiút találni aki bízik magában és a lány is úgy érezheti hogy biztos a kapcsolatuk és nem változik e meg ha ne adj isten megfordul a helyzete..."

Pont a normális szegény fiú fog megbecsülni egy szintén NORMÁLIS szegény lányt. Ilyen kapcsolatban két dolog szokott lenni, ami miatt nem működik és az egyik pont az, ahogy te is fogalmazol.

Az egyik, hogy aki ilyen célratörő (tehát kifelé ezt mutatja) és bízik magában csórósága ellenére az vagy pszichopata és csak a saját sikere és önmaga érdekli, vagy valami nem stimmel nála agyban, emiatt mindig túl sokat akar, aztán belebukik és visszaszegényedik. Míg aki a saját szintjéhez képest akar szisztematikusan gazdagodni, az láthatatlan a szegény lány számára is, mert nem hivalkodik, nem tűnik ki a tömegből.

A másik oka pedig, ha a szegény lányban nincs ambíció és belekényelmesedik a helyzetbe. Ugyankkor tele van kielégítetlen vágyakkal, utazás, nyaralás, közös lakás, nagyobb lakás, nagyobb ház, kocsi, családalapítás, stb. ami mind rengeteg sok pénzbe kerül. Ez pedig frusztrálja a férfit, hogy mindent tőle vár.