Nők! Lányok! Összejönnétek egy súlyos kisebbségi komplexusos sráccal, aki ráadásul kényszerbeteg is?

Nem értem miért lettem lepontozva. Csak elmondtam, hogy engem nem zavarna. Nem bírjátok elfogadni más véleményét?

És akkor szerintetek aki nem tudja magát teljesen rendbe tenni/tetetni mentálisan, az haljon meg egyedül?

Neki is lehet párja, csak olyan kell találni, aki elfogadja ezt. Nem mindenkinek fontos, hogy szinte problémamentes legyen a másik fél. Vannak, akik igenis képesek áldozatokat hozni egy bizonyos valakiért.

Attól még, hogy vannak ilyen gondjai, nem tudjátok, hogy milyen ember. Nem egy mentális betegséggel kell összejönni... Ő is egy személyiség. Biztosan vannak hobbijai, véleménye dolgokról, humora, élete. Csak mellé gondjai is.

Ráadásul ezzel a lekezelő elutasítással a lehető legrosszabbat teszitek az ilyen emberekkel.

Ne aggódj kérdező, és más se, aki hasonló cipőben jár! Valóban próbáljátok rendbe tenni magatokat lelkileg, mert az nagyon fontos. De nektek is lehet párotok. Mindenkinek lehet. Nehezebb találni, az tény. Sokan teljesen elutasítóak, ezt is el kell fogadni. De ne legyetek reményvesztettek.

Nekem enyhe kisebbségi komplexusos párom volt, és soha többet. A hócipőm tele volt a végére azzal, hogy ott nyávogott (nem tudok jobb szót rá, bocsi), hogy ő mennyire nem érzi magát férfinak mellettem, amiért nem ő a családfenntartó meg amiért én többet keresek. Az első pár alkalommal még leültem mellé, kedvesen megnyugtattam, hogy nekem ez egyáltalán nem baj, nem a pénzt nézem, nekem ettől nem férfiatlan. És folytatta és folytatta... nem mindennapos volt, de rendszeres. Egy idő után nem tudtam, hogy mit csináljak, mert vagy nem számított az, hogy én mit gondolok erről, vagy nem érdekelte, vagy nem segített rajta - de akkor meg nem értettem, miért hangosan és nekem mondja, mintha tőlem függne (egyéb esetben nem beszélt magában, nem gondolkozott magában). Úgy éreztem, mintha én lennék a rossz. Mellé meg konteókat is gyártott arról, hogy engem azért hívtak be több álláshirdetésre, mert nő vagyok - még véletlenül sem azért, mert 2 diplomám volt 2 nyelvvizsgával és jó munkatapasztalattal. Ráadásul amikor ő keresett munkát kicsit később, őt is kb. hasonló arányban hívták be.

Gyűlölöm, ha ezeket megkapok, és tehetetlen vagyok. Ja, és pszichológushoz ment volna, mert "ő nem dilis".

A legtöbb kisebbségi komplexusos ember, kompenzál.

És elég ritka, hogy jó irányba.

Volt egy osztálytársam nagyon alacsony fiú volt ő mondjuk azzal tette, hogy baromi okos volt és mindig 100%os volt a megjelenése. Na ezzel mondjuk nem lenne problémám.

De, ha nem külsőséggel kapcsolatos, hanem lelki, mint "kedves jóravaló" exemnek akkor köszönöm szépen.

Remélem tanultam annyit, hogy ezeket véletlen se később tudjam meg, hanem már az első mondatokból.

A magyar nevelést elnézve jó sok embernek lehet kisebbségi komplexusa.nem tudom előre megmondani, hogy mennyire zavarna, mert az illetőtől függ. A kényszeresség miben nyilvánul meg, az se mindegy.

Szóval ennyiből nem lehet eldönteni.