Miért nem esik szó a romantikus könyvek filmek káros hatásairól?

28-as, mit nem lehet érteni azon, hogy a FILMBEN mutatták be átlagos, gátlásokkal és kételyekkel küzdő nőnek. Ott szerintem egy jól kinéző, de nem kiemelkedően gyönyörű nő volt.

22-es: blöááááááááááá. Hányok az ilyen hozzászólásoktól.Elmagyarázom, hogyan működik a világ:

Persze ez elméletben olyan jól hangzik, amit írtál, hogy az ember ne érje be egy szimplán elviselhető kapcsolattal, hanem szakítson, és keressen olyat, aki számára tökéletes. A valóság ezzel szemben az, hogy ez az alternatíva sokak számára nem elérhető.

Mondok is példát.

Tegyük fel, hogy lakást akarok. Jó elhelyezkedésű, jó infrastruktúrájú minőségi, új építésű lakást. Csendes, nyugodt, szép, tiszta környezetben, rendezett lépcsőházzal, kulturált lakókkal; három szobával, ízléses elhelyezkedéssel, zöld területre néző kilátással.

De a fizetésem csak nettó 170 ezer forint. Örökölni nem örököltem, és nem is fogok. A családi háttér nem tud segíteni. Szóval a számomra tökéletes lakás nem elérhető. Márpedig valahol laknom kell, szóval valószínűleg inkább beérem egy garzonnal is csak legyen valami.

Másik példa: mondjuk hét éve dolgozok egy munkahelyen. Szeretnék többet keresni valószínűleg, de nem fogok ugrálni, ha meglévő munkahelyem egyébként összességében megfelelő. Nem fogok felmondani és bizonytalan ideig munkanélküli lenni. Mert könnyen lehet, hogy a jobban fizető helyekre nem vennének fel, vagy ha fel is vennének, hamar kiderülne, hogy ott is vannak bajok. Szemét kollégák, terrorizáló főnök, rabszolgatartó cég, emberfeletti követelményrendszer, feszült munkahelyi légkör - vagy akármilyen tipikus munkahelyi problémák.

Ilyen igazi meg hasonló maszlagok NEM LÉTEZIK!. Olyan van, hogy egy férfi és egy nő kölcsönös beleegyezéssel, munkával, erőfeszítésekkel felépít egy kapcsolatot, és igyekszik azt minél jobbá tenni.

Az se igaz, hogy aki nem akar gyereket, az ráér 40-50 évig. Dehogy, hiszen közben a lehetséges partnerek megházasodnak és max. szerető lehet az illetőből.

De én akkor se adnám már lejjebb. Egyszer lejjebb adtam, borzasztó volt, igazából csak azért voltam vele, mert egyedül nem tudtam fenntartani a házat, neki meg rossz volt otthon az alkoholista szüleivel. Mi voltunk az álompár... Én azóta azon dolgozok, hogy anyagilag önálló lehessek, és lassan talán elérem végre és akkor inkább élek most már egyedül, de a gazdasági érdekközösségekből elegem lett egy életre.

Ebben is van valami, ők sem feltétlenül érnek rá, de talán egy kicsit mégis kevésbé sürget az idő.

Nekem most egy olyan pár van viszonylag a közelemben, akik 50 fölött találtak egymásra, és azóta (5 éve) is minden rendben, szuperül összeillenek, még szerelmesek is, pedig alapból nem olyan típusok. De tény, hogy előtte mindketten voltak házasok, születtek gyerekeik, és amikor a házasságaik tönkrementek, már nem siettek sehová, nyugodtan vártak, és az is belefért volna nekik, hogy egyedül maradjanak. A nő majd' 20 évig egyedül is volt, szépen felnevelte közben a gyerekeit. Szerencséjük volt, találkoztak, így végül nem maradt ki ez a fajta boldogság sem az életükből.

De most mindenki várjon, akár 20-30-40 éveket is, hátha szerencséje lesz? Nem jó a megalkuvás sem, persze. Nehéz ez... De lehet, kicsit könnyebb lenne "realistábban" (nem ez a jó kifejezés ide, tudom), nem olyanokra vágyva, mint a mesékben, filmekben, könyvekben. Csak amikor már gyerekkorodtól kezdve ezeket kapod, akkor elég meghatározóvá tud válni. Próbálod meggyőzni magad, hogy a valóság, az élet más, de ilyenkor az észérvek már kevesek. Különösen ha látsz néhány szerencsést vagy számodra akkor, ideiglenesen épp annak tűnőt a környezetedben. Akkor te is az után fogsz sóvárogni...

"hogy csak várnia kell, és előbb-utóbb jön majd, aki a tenyerén hordozza, elkápráztatja, hercegnőként kezeli, küzd és él-hal érte. Mellette persze nem egy a szülei házában lakó, gyártósori operátor "lúzer". Na, ez tud káros lenni."

Szerintem sokkal jobb egyedül mint egy olyan kapcsolatban ahol a párom elhanyagol. Ahol csak lakótárs vagyok vagy bejáró nő. Igenis létezik olyan kapcsolat ahol a párodnak te vagy a legfontosabb személy ahol mindent megtesznek a kapcsolatért és felnéznek egymásra a felek. Csak olyan kapcsolatban van értelme lenni ahol tényleg vannak érzelmek. Ahol nincs tisztelet nincs erős kötődés nem vágysz a párod társaságára nem segítitek egymást annak pont semmi értelme. Csak azért együtt lenni valakivel hogy ne legyen egyedül valaki nagyon gyenge jellemre vall.

És ahhoz hogy azt az embert megtaláljuk akivel jó párt alkotunk nem muszáj foggal körömmel küzdeni és kapálózni. Éli az ember az életét intézi az ügyeit és közben megismer másokat.

Erre kell nyitottnak lenni mert így futhat össze az ember valakivel akinek nem létszükség a kapcsolat hanem tényleg őt magát akarja. Én hiszem hogy annak aki bármit megtenne azért hogy ne legyen egyedül soha nem lesz jó kapcsolata. Ha a véletlen hoz össze két embert akiket az akarat és nem a kényszer tart együtt abból lehet olyan kapcsolat amiről fentebb írtam. Olyan ami évekig kellemes és boldoggá tud tenni. Ahol büszkén mesélsz a párodról ahol nem menekülsz otthonról munkába buliba stb. hanem sietsz haza mert otthon lenni jó.

Ha az emberek magasabb elvárásokat támasztanának a kapcsolataikkal szemben és persze önmagukkal a kapcsolatban betöltött helyükkel szemben sokkal kevesebb megcsalás és szar kapcsolat lenne. Mert a felek jobban iparkodnának vagy az előtt kilépnének hogy megutálják egymást. És sok kapcsolat eleve el se kezdődne ha az emberek előre gondolkoznak.

A gond az hogy el van fogadva a szar mert ahogy itt valaki levezette félnek az emberek attól hogy egyedül maradnak és amúgy is a Józsi a Pisti meg a Károly is csalja a nejét azoknak is hisztis házi sárkány stb. Amíg a többség birka módra megy előre semmi nem változik. Szerintem megéri várni és közben próbálkozni ha kell váltani amíg meg nem lesz az akivel boldog az ember.

35-ösnek nagyon igaza van. Én ezért nem értem, mikor az emberek tolják a kompromisszumot. Mert minél több a kompromisszum, annál kevésbé kéne nekünk együtt lenni. Sokan valami nemes dologként tüntetik fel ezt. Pedig addig jelent, hogy ebben nem értünk egyet, és mindketten szívnunk kell miatta. Ha az emberek szeretik egymást, akkor talán nem akkora gond, de ha valaki húzza a száját, akkor mást kell keresni.

Akinek van önismerete, az tudja, mit tud tolerálni, és mit nem. És itt jön be a másik lenézett dolog, a "lista", amit mindenki mindig leszól. Pedig ha tudsz 3 dolgot, amit keresel egy partnerben, az már lista, akár leírod őket szépen egymás alá, akár csak a fejedben van ott.

Én próbáltam kompromisszumot kötni. Több mint öt évig voltunk együtt a legutóbbi párommal és gyakorlatilag azért lett vége amiért már az első évben "kompromisszumot kötöttem". Mert mint kiderül nem tudok hiányban boldog lenni. Hiába jó ember hiába hűséges hiába ambiciózus hiába hasonlóak a tervek hiába a hasonló humor ha a mindennapokban nem tud lelki társ lenni. Kompromisszum hogy kevesebbet csacsogok hogy elfogadom hogy ő nem filozofálgat nincs igénye hosszas mély beszélgetésekre. De mi van ha nekem igen? Vagy akkor ez már mégse csak kompromisszum?

Számomra a jellem terén nincs kompromisszum mert úgy nem leszek boldog. Kompromisszum. Nincs a jövőbeli tervek terén se. Kompromisszum kis dolgokban lehetséges mint nálunk a WC ülőke volt. Hogy senkit ne érjen sérelem (fölhajt lehajt probléma kör) mindig lecsuktuk a tetejét is. Így mindenki boldog volt. Ilyenekben lehet kompromisszum mert mindkét fél tud engedni. Az nem kompromisszum ha csak az egyikük akarata érvényesül.

Legalábbis én így látom. Valaki vagy megfelel vagy nem. Se alakítgatni nem akarom se én nem akarok a kedvére változni senkinek. Mert egyrészt egy ponton túl így valaki elveszíti önmagát másrészt a kierőszakolt változás soha nem tartós. A kompromisszum számomra mást jelent.