Akinek nincs párja az most örül ebben a helyzetben?

Alkalmizni szoktam, de most nem szívesen ismerkedek.

Ugyanakkor nem köpöm szembe magam.. hiszen okkal nincs állandó partnerem, nekem nem való az együttélés, szükségem van nyugira, nem szeretek más lelki szemetese lenni és én sem vágyom arra, hogy elpanaszoljam az életem másnak, vagy hogy megosszam az életterem stb.

Szóval, ez így alakult, most ez van, ha lecseng, akkor bepótolom :D

Nincs jelenleg párom és egyedül élek. Vannak dolgok, amik nyilván előnynek számítanak, de megvannak a hátulütői is.

Nyilván előny az, hogy kevesebb esélyem van arra, hogy elkapjam a fertőzést, főleg hogy otthonról is dolgozom. Jobban be tudom osztani a kaját, mosószert (bár amikor párom volt, ugye az ő fizetése is beleszámított a közösbe... kevesebbet keresett, de azért nem annyival, hogy nekem kellett volna kitartanom... tehát annyival nem jobb az anyagi helyzetem).

Viszont még introvertált létemre is nekem a teljes boldogásghoz szükségem van arra időközönként, hogy emberek között legyek, és erről most egy jó ideig lemondhatok. Imádok színházba, koncertre, moziba járni, és ezek voltak a legjobb módszerek arra, hogy kezeljem a depressziómat, ami elkezdett azért visszajönni. Persze, családot, barátokat, kollégákat tudok telefonon is hívni, tudok csetelni, de az azért nem ugyanaz.

Meg alapvetően romantikus típus vagyok, szeretnék párkapcsolatot, és most egy ideig kb. nem is lesz arra esélyem, hogy egy egészséges párkapcsolatot kialakítsak.