Tényleg inkább van barátnője egy agresszív férfinak mint egy szolid csendes jó fiúnak? Ha igen miért?

Régi sok évig tartó haveri társaságban volt mindkét oldalra jó példa. Az egyik srác a végtelenségig jó fej, kedves és társasági egyén volt, még visszahúzódónak sem mondanám. Évekig próbálkozott lányoknál, szerintem teljesen normális úton, de egyik sem jött össze neki. A szüzességét is ha jól emlékszem egy futó kalandban egy idősebb csajnak adta oda miután már elege lett a folytonos hiábavaló próbálkozásokból. Pedig egyáltalán nem ilyet keresett és nem ezt akarta, ismerem gyerekkora óta. Hosszú évek után pár évvel 20 felett járt amikor végre talált olyan nőt aki komolyabban érdeklődött iránta, azóta is együtt vannak.

És volt egy másik srác is, külsőre ráadásul szerintem még rosszabb kinézetű is volt mint a fentebb említett srác. Ő már az első barátnőjét is csúnyán megverte, pedig akkor még talán csak a középiskola elején járt. Ha normális volt nem volt vele gond, csak sajnos gyakran elszállt a feje, egy idő után a társaság is kilökte magából. Későbbi barátnőjét is a szemem láttára ütötte, hiába szedtük le a csajról másnap már a nyakában lógott a lányka. (Egyébként nem valami társadalom peremére sodródott egyénekről beszélek.) Voltak csajok, akik szimplán csak dugtak vele, voltak akik a bárátjukat csalták vele. Nem egy ilyen volt. És ezeket lényegében mindenki tudta róla, nem New Yorkban éltünk. Ennek ellenére mégis mindig voltak nőjei annak ellenére, hogy minden olyan tulajdonsága megvolt, ami alapján egy épeszű ember azt mondja, hogy ilyennel biztosan nem áll szóba nő. De, több is. A rendes srác meg évekig próbálkozott, hogy legyen valakije.

Testközelből követtem végig ezen két esetet és soha nem találtam igazából magyarázatot egyikre sem, hogy miért járt pórul az egyik a legtöbb esetben és miért volt sikeres az aki goromba és bántalmazó volt. A válasz szerintem a nőkben van. És még talán abban, hogy a rendes srác annak ellenére, hogy tényleg rendes volt és őszinte nem tudta eladni magát, az agresszív pedig a hazugságaival (társaság felé nem volt hazug) és rámenősségével igen.

Hát én akkor is megmaradok "szolid csendes jó fiúnak", ha emiatt egy nőnek sem kellek.

Nem akarok senkit átverni azzal, hogy másmilyennek adjam ki magam, mint amilyen vagyok. Főleg nem magamat. Ha emiatt nem hoz össze senkivel a sors, akkor jó lesz nekem így is.

14-es, pedig olyan szépen leírtam. Nézd meg, mi megy a médiában. A verés nem rossz, ez az üzenet. Rengeteg nő (!) is ezt mondja. És a liberális oldalakon is, én azokat olvasom. Eléggé le vagyunk maradva.

Aztán ami durvább, a család. Tudod, milyen nehéz kinevelni magadból valamit, amit beléd neveltek? És nem úgy, hogy leültettek, és elmondták a rosszat, nem. Mutatták. Képzeld el, hogy 4-5-6 éves gyerek vagy, semmit nem tudsz a világról. Azt hiszed, az a normális, amiben te vagy, nem tudod, mi folyik másoknál. Nem tudod, hogy a napi veszekedések nem normálisak, hogy a teniszlabda méretű csomó az idegességtől a gyomrodban nem kéne, hogy ott legyen.

Vannak, akik rájönnek idővel, hogy ez nem normális, és ki tudnak belőle lépni, vannak, akik rájönnek, hogy rossz, de nem tudnak kilépni, és vannak, aki nem jönnek rá, és benne maradnak.

A 14-es jól összefoglalta, valóban ez a 2 klasszikus eset van és azt is jól látja, hogy a nőkben van a válasz. Ahogy én is leírtam a 10-es válaszomban, hogy a normális körülmények között felnőtt lányok képesek elfordulni egy agresszív embertől és otthagyni, de aki úgy nő fel, hogy azt látja kislány korától kezdve, hogy az apja veri az anyját, ordibálnak egymással, stb. neki ez lesz a természetes és marad. Azt hiszik, hogy ez a szeretetnek egy kifejeződési formája.

10-es voltam.