Hogyan válhattam kedves, csendes, megértő, nyugodt jó fiúból agresszív, bunkó, nőgyülölővé, aki csak szexre használná a lányokat ma már és nem hisz az igaz szerelemben, se a hűséges, kedves, szeretnivaló lányok létezésében?

Nem értelek titeket. Most tényleg nézitek valamibe a vagány csávókat, akik az ostoba cicababákat dugják?

Én személy szerint örülök annak, hogy egy normális ember vagyok. Nem vagyok az a hú de jó pasi, de azért nem panaszkodhatok. Nem nyomulok a lányokra, kivárom, amíg a sors felém sodor valakit, beszélgetek vele értelmesen, egymásba szeretünk. És nem volt még olyan barátnőm, akit szégyellnék. Igaz, egyéjszakás kalandom se sok, de nem is érzem szükségét. Elvagyok egyedül, nem pityogok, hogy dughatnékom van, élem az életem boldogan. Nem tudom, mit kell itt vergődni.

De azok annyit is érnek nyugi :P

Mondhatni egy hullámhosszon vagytok.

Á, dehogy. Lúzergyerek előadja a vágyait.

Nem vagyok mai csirke, szóval van némi tapasztalatom. Ha egy szánalmas kölyök nem kell a nőknek, az nem attól fog kelleni, hogy bunkó lesz. Ez nem így működik.

Azok a pasik meg, akik semmibe veszik a nőket, nem használnak egyáltalán olyan kifejezéseket, mint "igaz szerelem", meg "kedves, szeretnivaló lányok". Még akkor sem, ha nem hisz a létezésükben.