Jó ez igy, hogy a szingliséget dicsöitik?

Mostanában divat lett mondani , hogy , egyedul is boldog tudok lenni , nincs szüksègem senkire , önmagam szeretem , önmagam társa vagyok stb

Nem mondom , tényleg az emberben kell legyen önbecsülés , és mindenáron ne akarjon megalázó kapcsolatban lenni , de odáig menni , hogy már szégyennek és gyalázatnak minösül , hogy szüksége lenne társra az embernek az már nem egy normális állapot

A másik meg , hogy divat lett , hogy ha valami apróság is nem stimmel egy kapcsolatban , azonnal bele kell rúgni , jöhet a másik , 0 kompromisszum, minden perfekt kell legyen

És ILLIK jólérezni magad egyedul , nagy szègyen ha mégse sikerul évekig , és úgymond ” csapdába ” esel ami kapcsolatnak neveznek és szégyenszemre nem tudsz valaki nélkul meglenni . Mindenki bizonyit , hogy jól megvan mindenki nélkul és nincs szüksége senkire , ami eleve beteg dolog , mert társas lények vagyunk

Szomorúan tapasztalom magamon is , hogy annyit szajkóztam ezeket a szlogeneket , hogy mára teljesen elment a kedvem a kapcsolatoktól és megszoktam a magányt . Ebböl nehezebb lesz kitörni mint a rossz házasságomból .