Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Jó ez igy, hogy a szingliséget dicsöitik?
Mostanában divat lett mondani , hogy , egyedul is boldog tudok lenni , nincs szüksègem senkire , önmagam szeretem , önmagam társa vagyok stb
Nem mondom , tényleg az emberben kell legyen önbecsülés , és mindenáron ne akarjon megalázó kapcsolatban lenni , de odáig menni , hogy már szégyennek és gyalázatnak minösül , hogy szüksége lenne társra az embernek az már nem egy normális állapot
A másik meg , hogy divat lett , hogy ha valami apróság is nem stimmel egy kapcsolatban , azonnal bele kell rúgni , jöhet a másik , 0 kompromisszum, minden perfekt kell legyen
És ILLIK jólérezni magad egyedul , nagy szègyen ha mégse sikerul évekig , és úgymond ” csapdába ” esel ami kapcsolatnak neveznek és szégyenszemre nem tudsz valaki nélkul meglenni . Mindenki bizonyit , hogy jól megvan mindenki nélkul és nincs szüksége senkire , ami eleve beteg dolog , mert társas lények vagyunk
Szomorúan tapasztalom magamon is , hogy annyit szajkóztam ezeket a szlogeneket , hogy mára teljesen elment a kedvem a kapcsolatoktól és megszoktam a magányt . Ebböl nehezebb lesz kitörni mint a rossz házasságomból .
Úgy ahogy van marhaság az egész.
De azt hallják meg aki a leghangosabban kiabál.
Csökkent társas képességű érzelmileg önző gyerekek szajkózzák ezt.
"szégyenszemre nem tudsz valaki nélkul meglenni"
Az, hogy valaki teljes mértékben függ a másiktól, hát ne is haragudj, de megfordítom a kérdésedet, ebben mi a dicsőség?
Magadon tapasztalod? Akármilyen foglalt ember jó neked, másnak a párja akinek ráadásul már rajtad kívül is van szeretője. Mit tapasztalsz magadon? Nem akarsz kapcsolatot, te? Napi 5 kérdést írsz ki foglalt emberekről amikor a te korosztályban is bőven van szingli csak azok pont nem kellenek...
Nem normalis az egyedüllét sem, de az sem, hogy folyton a más embere kell.
Az ember társas lény, de ha nem tud egyedül boldog lenni, akkor párkapcsolatban sem lesz boldog. Az, hogy elment a kedved a kapcsolatoktól ezzel semmiben nem függ össze, ráadásul attól, hogy szingli valaki nem kell magányosnak lennie.
Az, hogy számodra a szingliség a boldogtalanság szinonímája, a kapcsolat a boldogságé az a társfüggőségről szól!
A büszke ember képes bármilyen baromságot állítani, ha az önérzetéről van szó.
Ugyanezeket az emberek hangoztatják a prűdséget, a szexmániát, a kapcsolatfüggőséget, ha már egy kicsit is kapcsolatod van.
Nekik nincs.
Ezt inkább bénaságnak kellene felfogni, kompromisszumképtelenségnek, antiszociális viselkedésnek.
Csodálom, hogy nekik még nincsenek felvonulásaik, éljen a szingliség jelszóval...
A saját maguk megnyugtatása végett mondják.
Hallottad már ezeket is nem?
- Nekem nem fontos a pénz, de nem férfi akinek nincs lakása/autója. (Ez önmagáért beszél...)
- Nem fontos a kinézet, de észre se veszem ha nem a top20%-ba van. (Vszínű a top 20%-ból fontos csak a kinézet)
- Nem kell nekem férfi, boldog vagyok egyedül is. (Esti sírás a szex és new york alatt)
- Nem akarok függetni egy férfitől sem, szeretem az albérletem. (Hónap végén, ááá inkább nem veszem meg ezt azt, kell a pénz. Még véletlenül se...)
- Nem kell nekem társ, boldog vagyok egyedül is. (Lefordítva: Önmagam szeretem, mást nem vagyok képes szeretni)
Én egyedülállóként simán felvállaltam: szeretnék társat. Nem azért, mert ne lett volna lakásom vagy munkám, elfoglaltságom, gyerekem.
A társ az valami teljesen más. Ja és igen, a szex. Én sajnos évekig anélkül is nehezen.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!