Nektek is az az érzésetek, mintha a társkeresés a bevásárláshoz vált volna hasonlatossá?

Legyen legalább 190/180/170 centi magas

Legyen legfeljebb 50/60/70/80 kg

Legyen szőke/barna, hosszú/rövid, göndör/egyenes hajú, kék/zöld/barna szemű

Szeresse a cicákat/kutyákat/biciklit/autókat/pörköltet/ hegymászást stb.

Legyen x végzettsége, beszéljen y nyelven

Legyen ilyen és olyan zenei ízlése, ezt és ezt a filmet/műsort szeresse

Főként az itteni kérdésekből, valamint a tinderből kiindulva. Oké értem, hogy mindenki hasonlót szeretne, akivel van közös téma, a jövőben össze tudja egyeztetni az életét. A koncepció világos, a megvalósítás mégis olyan személytelenné válik, mintha egy bevásárlólista tételeit keresgélnénk a boltban. Nézegetjük a cukortartalmat, a lejárati időt, az akciókat stb. Számolunk, mennyit tudunk nyújtani ezekért a termékekért. Megéri e, van e olyan hasznos, vagy keressünk olcsóbbat.

Csinos és kedves is? Nem jó, a hűség tuti kimaradt a csomagból!

Jóképű és ő is szereti a kutyákat? Hagyjuk, az exe biztos szebb volt!

Lusta és igénytelen? Ha cserébe visszaveszek a kedvességből, akkor pont egálban leszünk!

Olyan édes, ajándékokkal halmoz és minden este felhív. De várjunk csak! Nem ugyanazt a sorozatot szeretjük. Ezzel nem tudnék együtt élni!

Nagyon szép arca van és mindenben passzol az érdeklődésünk. Kár, hogy 4 kg-val meghaladja a keretet, így nem mutathatom be a barátaimnak!

Így sakkozgatunk tovább, amíg olyat nem találunk, akivel a piaci paramétereink nagyjából egy nagyságrendbe nem kerülnek. Aztán próbálunk jó vásárt csinálni, de közben persze nyitva a szemünk, hátha van, akivel jobbat is lehetne.

Esélyt sem adunk magunknak, hogy megismerjünk egy embert úgy, ahogy van. Helyette a saját kis algoritmusunkkal vagyunk elfoglalva, ami számokban és szokásokban keresi nekünk a nagy őt szorgosan, miközben elsiklik minden felett, ami képes lehet összekötni két embert. Most, a nagy számok törvényének korában az a program, hogy minél több termék fusson át a szalagon, mi pedig minőségellenőrként vizsgálgatjuk őket, elvégezzük az értékbecslést, kockázatelemzést, majd döntünk a marketing és a stratégia felől.

A fentiek nincsenek kihegyezve semmilyen nemre, korosztályra, iskolázottságra, nemzetiségi, vagy társadalmi csoportra, szubkultúrára.

Pusztán leírtam a gondolataim és érdekelnek a tieitek.

Bárki írja, hogy ő nem ilyen és ismerősei sem, elhiszem neki, de ettől még biztos van véleménye a jelenségről.