Nektek is az az érzésetek, mintha a társkeresés a bevásárláshoz vált volna hasonlatossá?

"Oké értem, hogy mindenki hasonlót szeretne, akivel van közös téma, a jövőben össze tudja egyeztetni az életét."

Ez nem igaz. Itt mindenki olyat akar ami fényévekkel jobb, mint amit megérdemel, és inkább hisztizik, mintsem leszálljon a magas lóról. Vagyis leszáll majd, de ahhoz idő kell, még megrusnyul... Azt akkor még az se lesz, ami eddig volt (vagy lehetett volna).

Ez millió ismeretlenes egyenlet, nem fogok tudni választ adni rá.

Nem egy teljesen konkrét ideálom van, rugalmas ez a kép. Főleg az számit h h érzem magam mellette, mit tesz értem, hova fejlődünk együtt, mit alkotunk együtt stb.

A külső abszolut másodlagos, ugyis a belső értékei miatt tetszik meg igazán, most nyilván nem akarom hazaguritani és műanyaggal sem akarok játszani.

Az a baj, hogy ha mindenkinek esélyt adogattam volna, akkor még mindig keresgélnék vagy valami szar helyzetben lennék. Ez nem így működik. Az embernek legyen elképzelése arról, akit akar. És ha talál hasonlót, aki ha nem is felel meg minden ponton, de nagyban egyezik az elképzeléseivel úgyis őt választja. De legyenek szabályok, legyenek elvárások, mert nem ismerkedhetünk meg emberek millióival, ha kapcsolatban szeretnénk élni, csak arra a pár emberre érdemes időt szánni, aki a legközelebb áll ahhoz, amit mi várunk szerintem...

Az álláshirdetések is általában olyanok, hogy van megadva 6 technológia és 4 másik ismeretkör, ami lefed kapásból két pozit, de ha csak 4 technológiát ismersz és a 4-ből 2 dologban otthonosan mozogsz, már van esélyed, amennyiben olyan vagy emberileg. Legalábbis engem mindig felvettek az ilyen helyekre úgy, hogy csak felére voltam képes annak, amit kértek, de pont a hangsúlyos felére. Nyilván nem fog sem egy cég, sem egy másik ember arra elbszni erőforrásokat, hogy az utolsó érettségis szar Pistikét is interjúztassa 5 körön keresztül, ahogy nem fog egy ember sem olyannal randizni és eltölteni 2-3-4 órát kényszerbeszélgetve, akiről csak az jut eszébe, hogy az idejét vesztegeti és nem tetszik neki a másik. De ha lát valakiben fantáziát, aki képes hozni azt a minőséget, amit vár, annak ellenére, hogy nem felel meg teljesen azoknak a paramétereknek, biztos vagyok benne, hogy ha nem is lesz elájulva az illetőtől elsőre, ad neki esélyt. Pl gyakran a diploma a munkahelyen is egy "ne legyél cigó" szűrő, és tőlem sem kérték soha, hogy igazoljam a tanulmányaimat, mert tudtam, amit vártak és ez feltételezte azt a szintet, amit a fejekben a diploma garantál. A nők sem járnak mérőszalaggal és mérleggel randira és nem fognak szivatni, ha 180 centi helyett csak 178 vagy. De ha 150, akkor azért ne akarj egy 170 centis nő válláig érve vergődni, hogy az is szexi... Szóval van itt bőven rugalmasság, de kellenek elvek. Az emberrel több száz másik szívesen ismerkedne. Muszáj priorizálni, mert amíg azokkal vacakolsz, attól veszed el az időt, akit eleve kiszemeltél.