Nektek is az az érzésetek, mintha a társkeresés a bevásárláshoz vált volna hasonlatossá?

Az,hogy van egy ideál még egyáltalán nem azt jelenti,hogy más nem jöhet be, nem lehet szimpatikus vagy nem vonzódom Hozzá.

Nekem pl. nincs ennyire meghatározott ideálom.Nő vagyok és 165 cm. Az,hogy a pasi most 170, 180 vagy esetleg 190 cm, mindegy. Nem jönnek be a mackós alkatúak,de sosem méregetem kg-ra,hogy mennyi.

Az meg,hogy szereti-e a pörköltet, hegyet mászik vagy úszik,két nyelven beszél-e, vagy nincs nyelvismerete..mellékes.

Kevesen vannak akik ennyire szőrszálhasogatóan ragaszkodnak az elképzeléseikhez, főleg azért, mert ilyen társat csak rajzolni és elképzelni tudnak maguknak.

Nem is tudom, hogy van-e ideálom, de vannak olyan dolgok, amikben nem tudok kompromisszumot kötni. Nem jó akárki.

Nem jövök össze dohányzóval, mert érzékeny a szervezetem a cigifüstre/dohányszagra. Ha már a vásárlással hozod párhuzamba, akkor mondjuk olyan ez nálam, mint mondjuk egy laktózérzékenynél az, hogy nem vesz tehéntejet. Igenis kell pár szempont, ami ahhoz szükséges, hogy hosszú távon működjön egy párkapcsolat, hiszen az a cél, nem látom értelmét próbálkozni olyannal, akinél úgyis tudod, hogy nem működtök együtt. A legfontosabb elvárásaim mellett, amikből nem tudok engedni valamiért (egyet emeltem ki, ami elég szemléletes), azért elég sok szempontot tudok rugalmasan kezelni.

Nekem vannak dolgok, amik ha nincsenek meg vagy pont megvannak egy emberben, akkor instant off. Miért baj az, ha ezt egyből megírom ezzel időt spórolva mind magamnak, mind a másik félnek? Pl. van három kutyám, alap, hogy szeresse a kutyákat. Vagy nem bírom elviselni a dohányzást, az alkalmit sem. Meg van egy csomó más kisebb-nagyobb dolog.

Ezek olyan dolgok, amikben nem tudok, és nem is akarok kompromisszumot kötni, mert egyedül jobb, mint egy felesleges konfliktusokkal teli kapcsolatban élni.

És igenis mérlegelek, hogy én elég vagyok-e ehhez a kapcsolathoz, elég-e nekem a másik - hosszútávra tervezek, nem szeretem váltogatni a partnereimet, és esélyt adni bárkinek, ezért mérlegelem, hogy egyáltalán megvan-e az az alap, ami kell ahhoz, hogy ez a kapcsolat, később az együttélés működjön. Nyilván ezeken túl kiderülhet valami bődületesen rossz tulajdonsága/szokása a másiknak, amit nem bírok elviselni, de ha van annyi önismeretem, hogy nem bírom a dohányfüstöt, akkor nem kezdek dohányossal.

Van egy belépőszint, amit, ha nem ugrik meg valaki, akkor társkeresés szempontjából érdektelenné válik - ettől még emberként lehet értékes, és másnak ő a tökéletes. Ha megugrotta ezt a szintet, onnantól jöhet az ismerkedés, egymás mélyebb megismerése, összeszokás stb.

#5:

Pont így alakulnak ki a pokoli kapcsolatok.

Azt hitted, hogy hűséges, és ő is azt mondta, hogy az. Aztán kiderül, hazudik, de te szereted, és jön a tipródás hónapokig, évekig, hogy "egy kis botlás" miatt szakíts-e vele. Millió kérdést linkelhetek.

A másik, hogy rohadtul nem bevásárlás, pont az ilyen jelleg miatt. A polcról azt veszel le, amit akarsz, a joghurt nem szólhat bele, hogy ki egye meg. A címkén ott az összetevői, a lejárat, és azt is kapod, amit kifizetsz.

A párkeresés során menet közben ismered ki a másikat. Párszor arcra esel, de tanulsz belőle.

Minden ilyen tapasztalat után alakul a kis képzeletbeli lista. Rájössz, jó esetben, hogy mi fontos, és mi nem. Mit keresel másban, és mit fogsz messze kerülni. Felismered már az első "tüneteket", és időben kilépsz.

Mindenki válogat, nincs olyan, akinek bárki jó! Ez mindig is így volt, és így is lesz. És így is van rendben.

A normálisabbja tanul a hibákból. Mondjuk +4kg miatt nem hisztizik, magasról xarik a haverok véleményére, de nem kezd többé elvakult kutyással/macskással/dohányossal/vegánnal/kockával/stb, mert már tudja, hogy sokkal fontosabb, mint elsőre hitte, és úgyse fog működni.

Menet közben kiderül ez-az, kompromisszumot köttök, csiszolódtok, alakítjátok egymást. Aztán vagy összeillő pár lesztek, vagy egyikőtök azt mondja, hogy itt húz egy vonalat, ez már túl nagy áldozat. Saját magát senkinek se szabad feladnia. Annak mi értelme, ha te egy életen át boldogtalan vagy, csak hogy a másik kedvében járj? Semmi. Ugyanúgy szakító ok.

A baj az, hogy most sokan fordítva ülnek a lovon. Az, hogy kivel mennyire vagy boldog hosszú távon, mennyire illetek össze, az sokkal inkább a belsőn múlik, mint a külsőn. De most egyre többen csak a külső alapján válogatnak, és egyre inkább rövid távra (egy-egy szexre).

A másik véglet se jó, ahol mindegy, hogy kivel, csak valaki legyen, és úgy élnek együtt, mint két idegen. A testi vonzalom sose volt meg, lelki téren se passzolnak, de olcsóbb ketten fizetni a rezsit, és van szex.

Ma minden a szexről szól. Nem a családról. Aztán csodálkoztok, hogy nem áll az, aminek nincs alapja?

Az első 15 után írom ezt a választ. Többségükben rendkívül jó válaszokat kaptál. Osztom a véleményüket.

Kedves Kérdező, nemcsak most, hanem amióta férfi és nő van ezen a Földön, a párválasztás mindig is VÁLASZTÁS volt. Igen: kiválasztom a sok közül a nekem leginkább megfelelőt.

Ha bemész a cipőboltba (de bárhová egy üzletbe), Te is válogatsz a lábbelik között. Barnát akarsz venni, de az éppen nincs, viszont van egy nagyon is csinos, csak éppen piros, de nagyon megtetszett. Az esetek többségében megveszed és csak ritkán teszed vissza. Ilyen a párválasztás is: ha nem is a tökéletes , de az a másik is jó, mert még belefér az elképzelésedbe. Ne akarjon senki tökéletes, minden de minden elvárását kielégítő, minden igényének megfelelő párt megkapni. Úgysem sikerül és magára marad a nagy válogatásban. Summázva: a párválasztás nem most vált hasonlóvá az üzleti bevásárláshoz, hanem mindig is az volt. Azért mondták az elődeink, ha valami nem sikerült (nemcsak a házasságban!): "Na, ő is jól BEVÁSÁROLT vele...!"

A 15. válaszolóval nem teljesen értek egyet, amikor azt írja, hogy ez nem vásárlás, mert a polcon levő áru nem tudja magát visszatetetni a polcra, ha neki nem tetszem. Ez igaz, csakhogy az a bevásárlás, válogatás, amit én helyben találok, az mindkét fél részéről azonos. Jól írod, hogy ismerkedni kell! Ez az! Mindkét fél válogat, válogasson! Csakhogy mi van most? Nem élőszóban, hanem interneten "beszélgetnek" az emberek. Nem látja a másik arcmozdulatát egyes mondatokra, hanem szinte vakon hisz a leírt szónak. Aztán 1-2 randi után jön a szex, ami általában jó.. Nahát, akkor bútorozzunk össze. És hónapok múlva kibújik a szeg a zsákból, hogy csak a szex volt a jó, a többi sántít.

Kérdező, az, hogy mérlegelek, nem azt jelenti, hogy nincs szerelem. A páromba olyan iszonyatosan szerelmes vagyok, mint még soha az életben senkibe. Mégsem jöttem volna össze vele, ha dohányzik vagy nem szereti a kutyákat (én vagyok a három kutyás), mert előbb vagy utóbb együtt is kell élnünk, márpedig a kutyáim a csomagom részei: ha őket nem tudja elfogadni, akkor igazából engem sem. Márpedig pusztán a szerelem nem elég ahhoz, hogy fenntartson és mozgasson egy kapcsolatot, kell a közös érdeklődés, a közös programok, hasonló világnézet, életmód, stb. És nem lehet mindenben kompromisszumot kötni: sok dologban lehet és kell is, de van, amiben nem.

De nem jönnék össze valakivel csak azért, mert minden elvárásomnak megfelel, ha nem vagyok belé szerelmes, nem vonzódom hozzá. A párom sem felel meg mindenben egy fejemben szereplő ideálnak, de minden dolog, ami istenigazából fontos, az megvan, (ez fordítva is igaz) a többiben csiszolódunk, dolgozunk azon, hogy minél jobban együtt tudjunk működni. De ehhez kellett, hogy meglegyen mindkettőnk részéről egy alap. Találhatnék nála tökéletesebbet, de nem akarok.

Én társkeresőn szűröm azt is, hogy a másik fél, aki mondjuk szimpatikusnak talált és ezt az erre megfelelő gombbal jelezte, vagy írt nekem egy levelet, mit vár el (ha kitöltötte azokat az adatokat).

Itt szóba kerültek a kutyák. Nekem kutyám és nimfapapagájaim vannak, lakásban élek, ők részei a csomagnak, lakásban tartva. Erre vonatkozóan ahol fent vagyok, ott például állattartásra vonatkozólag van olyan szempont, hogy "ne tartson lakásban állatot". Na most ha olyan ember írt nekem társkereső üzenetet, vagy tetszikelt, aki ezt állította be, azzal én nem ismerkedek, mert már eleve van egy kibékíthetetlen ellentét, és én az állataimat senkire nem akarom ráerőltetni, vagy kicsapni a lakásból, ha hipp-hopp kertes házba kerülnék. Szóval ha csak tetszikelt, egyszerűen tiltom, hogy nem érdekel, ha írt, akkor pedig megválaszolom, hogy nem egymást keressük, mert...

Visszatérve a dohányzásra sajnos ugyanúgy tapasztalom, hogy dohányzók nem veszik figyelembe, hogy én nemdohányzó társat keresek. Természetesen egyre többen tekintettel vannak erre a szempontra, de mindig van 1-2 olyan, aki reménykedik, hogy nem gondolom komolyan, és kompromisszumot kötök. Ilyenkor őket is elutasítom, hogy nem viccből van az beállítva, és még a szöveges mezőben kiegészítve.