Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Létezhet, hogy szüleim elhibázott döntései miatt a mai napig nem tudtam családot alapítani?
Átlagos családból származom. 10 éves voltam, amikor szüleim úgy döntöttek, kiköltöznek a belvárosból, egy nem túl nívós kiskertes övezeti családi házba (az út sártenger volt, csatornázás nem volt stb...). Onnantól kezdve mindig csórók voltunk, sose tudtak támogatni semmivel. Mellesleg a környéken gyerekek se laktak, csak 60+-os idősek, öcsém volt az egyetlen játszópajtásom. Jóformán nem volt gyerekkorom se, mindenből kimaradtam ami közösségi dolog lett volna. Míg az osztálytársaimnak lakást vettek szülei az egyetem elején, engem konkrétan 0 Ft-tal indítottak útnak az életbe.
20 éves korom óta dolgozom, soha nem nyaraltam, nincs autóm, mindig megvontam magamtól minden szórakozást, most 36 éves vagyok, és kínkeservesen összegyűjtöttem egy 1,5 szobás panellakásra, de annyira lenullázódtam anyagilag, hogy nem tudok ismerkedni, mert egy üdítőre nem tudok meghívni egy nőt. Banki hitelt nem vettem fel, szüleimtől kértem kölcsön. kb még 5-6 év mire visszatörlesztem. Örültem vona ha azt mondják ajándék a kölcsön, de sajnos nem, ők is nehezen élnek.
Nagyjából most tartok ott, mint a tehetős osztálytársaim 18-20 éves korukban.
Van esélyem valaha is normális családra, párkapcsolatra?
"Banki hitelt nem vettem fel, szüleimtől kértem kölcsön." - tehát kaptál támogatást a szüleidtől. Tudod, teljesen más a banknak fizetni kemény kamatokkal és szigorú határidőkkel, mint a szüleidnek, akik gondolom, nem kérnek kamatot és ha ne adj isten, beüt valami és azt mondod, hogy egy-két hónapot kések a részlettel, nem fogjál elárverezni az ingatlanodat.
Én sem kaptam lakást, de kölcsönt sem fogok kapni soha a szüleimtől. Majd ha egyszer összegyűlik az önerő, keményen perkálok a banknak.
Rengeteg ember így indul az életbe, de megtanulja kiaknázni a lehetőségeket és meglátni a szépet, meg amiért hálás lehet az életben.
Neked nem a lakhatásoddal van baj, hanem az agyaddal.
A legnagyobb többség nem kap lakást mikor egyetemre megy.
36 évesen rettentő gáz a szülidet hibáztatni. Nálad sokkal rosszabb helyzetből is indultak emberek.
Ezerszer kiírtad már ezt a kérdést.
Két ismerősömnek lett 25 éves korára lakása. Mindketten nagyon tehetős családból származtak.
Nagyon fekete-fehéren látod a dolgokat és valószínű túlzol, mivel az képtelenség, hogy MINDEN ismerősöd ekkora előnnyel indult volna neki az életnek.
Saját lakásod van. Több ismerősömnek ennyi idősen max albérletre futja.
Nem minimálbéren élek, mindig átlag fölött kerestem. 2007-ben 100e Ft-ot, most 260e Ft-ot. Ambíciózus voltam mindig is, félreraktam mindig a fizum felét lakásra, éltem Pesten is 4 évet, de ott hiába kerestem relatíve többet, több is ment el, így visszajöttem vidéki megyeszékhelyre. Meg ugye albira is elment egy csomó pénz, mert ennyi idősen az ember már nem otthon lakik, ami még jobban belassítja a pénzt félrerakását.
Igen, biztos vagyok benne, hogy lehet 4-500e Ft-ot is keresni ügyeskedéssel, feketén, vagy ha infós az ember. De nem mindenki születik dörzsöltnek és PC gurunak. És ha egyik sem vagy, akkor marad a kemény munka (20 évnyi élet minimálon egy vidéki panelért.)
Az én férjem 36 éves volt mikor összeházasodtunk. Szakmunkás, átlagos keresettel. Közösen, az addig megtakarított pénzünkből vettünk egy lepukkadt lakást, amit aztán szép lassan felújítottunk. Mindig ahogy a bukszánk engedte.
Fel a fejjel, vannak átlagos nők is, akik 2 lábbal állnak a földön. Legyél nyitott és elfogadó.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!