Létezhet, hogy szüleim elhibázott döntései miatt a mai napig nem tudtam családot alapítani?

Ugyanígy nőttem fel, mint te. Tíz évvel vagyok fiatalabb tőled. Én soha nem néztem hátra, mindig előre, tanultam és dolgoztam. Ma már jó szinten élek, tudom támogatni a szüleimet, hamarosan vállalkozást indítok, haladok előre. Soha nem gondoltam arra, hogy bezzeg x-nek meg y-nak milyen jó volt, mert nekik már volt saját lakás, autó, mittudomén. Majd nekem is lesz, csak nekem később. Én mindig így álltam az egészhez.

Szóval az, hogy nincs családod, párkapcsolatod, a te hibád. Nem másé. Ideje befele nézni.

Nem a szüleid a hibásak, valószínűleg mindent megadtak, amit tudtak.

Nyilván vannak olyanok, akik minden segítséget megkapnak a sikeres életkezdéshez, de szinte biztos, hogy nekik sokkal jobban fáj az, hogy nem tudtak segíteni téged, mint neked.

Az, hogy te felnőttként milyen utat jársz nem az ő hibájuk. Ki tartott vissza attól, hogy elmenj külföldre és összeszedd a pénzt? Ki tart vissza attól, hogy ezt most meglépd? A múlton rágódni azért, mert nem kaptál anyagi támogatást és mást hibáztatni, amiért neked nem indult egyszerűen az életed csak figyelem elterelés magadról, hogy TE miért nem tettél meg mindent.

Az egyik barátnőmet tinikorában hagyta el az anyukája, az apja pedig amikor 18 éves lett, kipenderítette otthonról. Utána két barátnőjével lakott albérletben évekig, közben folyamatosan tanult és két helyen dolgozott, hogy az albérlet mellett félre is tudjon tenni. (Megyeszékhelyről van szó). 23 évesen vett egy panellakást hitelre, egyedül, a megyeszékhely melletti kisvárosban, kb fél órányira. A munkahelye mellett vállalkozást indított, amit a hobbijára alapozott és elég jól is megy neki. Most 25 éves, van lakása, egy vőlegénye és egy babájuk (a srácnak nincs lakása, ő költözött a lányhoz).

Szóval gondolhatod, hogy ő is a nulláról indult, persze neki középiskolában alakultak ki barátságok, de ez neked is ment volna szerintem.

Azért ne a szüleidet hibáztasd, mert hidd el,hogy a 16 éved alatt elég sok időd,alkalmad lett volna változtatni. 16 munkaviszonnyal eltöltött év az rengeteg, már csak úgy is belegondolva,hogy én 6-7 éve dolgozom, azóta egy OKJt összehoztam levelezőn és most egyetemet csinálok levelezőn. A fizetésem 2x annyi,mint amennyivel elkezdtem dolgozni. Igen, volt olyan hónap hogy munka,másodállás és suli mellett havi 1 db szabadnapom volt. Megérte küzdeni. Én sem kaptam semmilyen segítséget, sőt , 16 éves korom óta 1 forintot sem, még osztálypénzre/ballagási ruhára sem.

Mégsem rinyálok és hibáztatom a szüleimet,hanem a talpamra álltam és most megengedhetek magamnak évi 2-3 külföldi nyaralást, lakás önerő is lassan meg lesz. Szóval nem síránkozni kell,hanem tanulni, külföldre menni, mindig előre menni. Ha 16 éve ugyanabban a komfortzónás minimálbér közeli állásban vagy kb 0 ambícióval,akkor nem a szüleid a hibásak!