Nők ti nektek számít ha a férfinek nincs autója?

Igen, számít. És nem vagyok anyagias, csupán praktikus. Nem érdekel, hogy mennyire új vagy régi, csak legyen megbízható. Évekig szívtam autó nélkül, mentünk exemmel hetente nagybevásárlást csinálni hóban-sárban, tűző napsütésben nagybevásárlásra gyalog, meg busszal, aztán cipekedtünk, minden héten.

Összegyűjtöttem a pénzt és vettem egy autót. Egyedül tartom fenn, huszonéves nőként, miért volna ez nagy elvárás egy harmincas férfitól? És most kivételt képeznek azok az esetek, amikor az illetőnek nincs szükséges autóra, akkor ne tartson fenn! De legyen jogosítványa, és ha úgy alakul az életünk, akkor férjen bele neki akár egy használtautó.

Ha valakinek ennyi nem megy, azzal hogyan lehet komolyabban tervezni? Aki nem tud egy kisebb autót megvenni, azzal gyereket sem lehet tervezni, meg lakást sem lehet venni, ergó nem tudom komolyan venni.

Igen, számít, mert jelentősen megkönnyíti az életünket. Lehet az közös autó is, de nehogy már ha bármi történik, ne tudjon gyorsan bevinni az ügyeletre, vagy ha vannak gyerekek, akkor őket.

A bevásárlást is cipekedve intézzem mindig, meg ha rossz a közlekedés, mert mondjuk egy nem város központi helyén lakom, akkor ne tudjak ügyet intézni?

Vagy ha elmegyek valahova, lessem folyton az órámat, nehogy lekéssem az utolsó járatot, vagy ha rokonokat, barátokat látogatok, akkor zötyögjünk át a fél országon több pénzért, mint amennyivel autóval megjárnánk? Nehogy már ennyit ne lehessen elvárni a mai világban.

Igen számít, mert ha nincs autója, akkor az azt jelenti, hogy nem egy lusta disznó, aki két lépést sem képes megtenni, hanem fitt, eleven, meg tudja oldani az életét konzervdoboz nélkül is, tök jó!

Ha meg még biciklizni is szokott, az különösképpen szexi!

Ezenkívül nem kell minden nap azon aggódnom, hogy nekiment-e frontálisan valami elmebeteg, vagy ugyan miért késik...

#17:

Jó látni, hogy vannak még normális nők! Nemrég beszélgettem Tinderen egy nővel, akinek szimpatikus voltam, kifejezetten nyomulósan kereste velem a kapcsolatot, egész addig, amíg ki nem derült, hogy nincs kocsim, se jogosítványom. Onnantól kb. úgy kommunikált, mintha egy ovis lennék. Azzal indokolta, hogy számára nem férfias az a férfi, aki nem tud vezetni, mert ő tud, és van kocsija, és szerinte "ő hordja a nadrágot" a kapcsolatban onnantól, ha a férfi mellette ül az anyósülésen.

Érdekes, mert az exnőm, akivel 4 évet töltöttem, pont így kezdte, de a hatásomra lassan rájött, hogy semmi szüksége a kocsira, eladta, azóta teljesen sportos és mozgékony lett, és kb. ugyanolyan gyorsan eljut mindenhova biciklivel vagy bkv -val, ha a parkolóhely-keresést is beleszámítom az időbe, csak sokkal olcsóbban.

Na azért a "két lépést nem teszek meg kocsi nélkül" és a "esetenként hasznosnak tartom az autót" között van némi különbség.

A saját kis városomban én is tökéletesen megvagyok autó nélkül, a munkahelyemre be tudok járni trolival, a vásárlást is el tudom intézni autó nélkül.

De ha az ember néha szeret egy kicsit kimozdulni, akkor már rögtön nincs olyan egyszerű dolga autó nélkül. Én pl. szeretek túrázni, és egy rakás hely tömegközlekedéssel szinte megközelíthetetlen, vagy legalábbis marhára macerás. Nekem igen is előny, ha be tudunk ülni a kocsiba és elmenni valahová egy hosszú hétvégére, és mondjuk 3 óra alatt odaérünk kocsival ahelyett, hogy egy rakás cuccal 8 órát vonatoznánk 3 átszállással, két felsővezeték szakadással ugyanannyi pénzért....

Egy rakás ember konkrétan dolgozni sem tudna bejárni autó nélkül (pl. édesanyám ezért újította meg a jogsiját 50 évesen, 20 év kihagyás után és vett egy autót).