Igaz az h a nők java akkor jon ossze a pasival amikor meg nem kopasz es csak azert viselik el oket utana mert mar szeretik az adott ferfit?

Rám teljesen igaz, egyszerűen borsódzik a hátam, ha arra gondolok, hogy kopasz koponyához kell hozzáérnem, nekem fontos, hogy bele tudjak túrni a másik hajába. Ez van, nem tehetek róla.

El lehet képzelni mennyire lehet jó a csupasz női koponya, na pont olyan a férfi is.

A kopaszodás nekem is bejön, a mikirgeres növeli a homlokot, gondolom magasabb intellektust társítok hozzá tudat alatt.. Na de mikor már tenyérnyi a kopasz folt, vagy szigetetet képez a fejen.. akkor már nem jön be annyira, hogy meg sem akarom fogni.

Egyáltalán nem tartom olyannak, mint a ráncosodást, a férfiak is pont löttyednek és ráncosodnak, mint a nők, csak ők mellé kopaszodnak is.

Génhibának tartom, illetve inkább típusnak(magasabb tesztoszteron), erőszakosabb jellemet társítok hozzá, ezért sem vonz. A szerelmemen el tudnám fogadni, mint ahogy pl a lába elvesztését, de biztos nem simizném direkt a csonkot, ahogy a tar fejet sem, pláne nem szex előtt.

Szerintem nincs ezzel gond, én ilyen vagyok, más nem bírja a fehér vagy a szőrös férfiakat, vagy a túl vékonyakat. Egyéni ízlés, találhatsz simán olyat, akinek a tar fejről egy katona ugrik be, és már az egyenruha-kopasz fej gondolatától is nedves lesz.

Rám teljesen igaz. Nem tartom betegségnek, tudom, hogy természetes, és tudom, hogy a párommal is meg fog történni előbb vagy utóbb, és teljesen elfogadom. De h.ülye lettem volt 21-22 évesen (ennyi idősen jöttem össze a mostani párommal) összejönni egy kopaszodó 30-assal, isten ments, inkább jöttem össze nálam fiatalabbal. Amíg fiatalok vagyunk, szeretem kiélvezni, hogy a páromnak is bőven van haja, mivel teljesen hajmániás vagyok, és a párom is szereti kiélvezni, hogy edzett, feszes testem van és hamvas, ránctalan arcom van így a 20-as éveimben. Ugyanaz.

Lehet vergődni, hogy felszínes vagyok, de ettől csak nevetségessé teszed magad minden értelmes ember előtt. Mindenkinek fontos, hogy vonzódjon a párjához, és mindenkinek megvannak a saját preferenciái.

Másrészt pedig r.ohadtul nem ennyiből áll egy kapcsolat, senki nem mondta, hogy nem vesszük figyelembe a személyiséget is. Pl. az én párom és köztem olyan szerelem, tisztelet és szeretet van, annyi lelki támogatás és annyi h.ülyéskedés, hogy a legtöbben irigyelhetik a kapcsolatunkat a mai világban...