Nem tudok beszélgetni semmiről ezáltal ismerkedni sem?

Nem lehet hogy kicsit gátlásos/önbizalomhiányos vagy, ezért nem mersz témát felhozni mert attól tartasz hogy beégeted magad?

26/F

Nem akartam hozzászólni, de most még is megteszem... Az első, h 26 évesen ilyen gondjaid vannak??? Hát... akkor lesznek is, amíg élsz. :( Wazeg, aki szociálisan ennyire bezárt, annak nagyon nehéz ez. Akkor te mindenkivel ilyen vagy. Nővel, gyerekkel, öreggel, fiatallal... független a szituációktól (munkahely, bolt, rendezvény, stb.)

Azt kell megérteni, h a másik ember ugyanolyan, mint te. Nem számít a neme, a társadalmi helyzete, a kora, semmi sem számít. A fő dolgokban egyformák vagyunk! Tök mindegy, h miről kezdesz el beszélgetni, a paprikáskrumpliról, vagy az inflációról, vagy, hogy reggel nem tudtál kakilni, csak beszélj. :) Ha érdekled folytatni fogja a témát. :)

Nos, ennyi...

És nem fiúval?

Anyád, apád, szomszéd vagy a boltos - velük szoktál beszélgetni?

Egy fiúval se kell másként, és főleg ne azon járjon az agyad, hogy ez most valami komolynak a kezdete.

Az majd kialakul, vagy nem.

De ne legyen cél!

Igen, bizony. Ismerős téma. Ez van, ha az ember introvertált, és az általános ismerkedési társalgás és hétköznapi csacsogás végtelenül kimerítő számunkra. Sosem tanultuk meg, mert alig tapasztaltuk, mert sosem volt rá igényünk.

És akkor itt jön aztán képbe, hogy de attól bizony még társas lények vagyunk, és bizony vágyunk az emberekre. Csak nálunk inkább a minőség van előtérban. Kevés barátságunk van, de az olyan is, gyakran lelkitársi szintű. Szóval ami kell, azt célirányosan szerezzük meg a legkisebb energiabefektetés árán. Ismerkedni viszont sajnos nem lehet így 😃 be kell fektetni az emberekbe, el kell adnink magunkat neki, és hát cserébe aztán szimpátia esetén ezeket az energiákat visszakapjjk, öngerjesztő folyatam lehet belőle. Barátságok és szerelmek így alakulnak. Emberek bevonzzák egymást. Csak kell a kezdeti löket. Bizony 🙂

Így az új emberekkel gondban vagyunk.

Ritkán alakul ki ilyen ismerkedési helyzet.

Szintén nagy probléma, hogy mivel nem foglalkoztat a társaság, ezért nem törődünk annyira a külsőnkkel. Te nő vagy, és hát ugye a férfiaknál nagyon számít a külső a vonzalom kialakulásában, figyelemfelkeltésben.

Szóval amit én tudok javasolni neked, mint intró az intrónak:

- Ismerd meg magad! Tudd a határaidat, tudd mire vagy képes, tudd mit szeretnél,ismerd az érzéseidet, és a mögöttük megbúvó szükségletet is! Ezek motiválnak cselekvésre. Ezek ismeretében lehetsz kiegyensúlyozott, és teremtheted meg a személyiséged fejlődésének alapját! Meg ismerd meg a személyiségtípusodat, a személyiségjegyeidet. Lehet egyáltalán nem vagy olyan visszahúzódó, és szorongó,mint amilyennek én most itt az elképzeléseim alapján leírlak.

- fejleszd a kommunikációdat!

Most pár kezdeti téma, meg hogy az egyre személytelenntől a személyesebbig kell haladni, közös érdeklődésre koncenteálni, segítségül hívni a humort... ez alap. Ezt be kell gyakorolni. Máshogy nem megy. Mint semmi más sem. Tapasztalás útján lehet fejlődni, lassú, de egyenletes vonalban,mindig csak egy picit tágétva a komfortzónát (nem vagyok a sokkterápia híve 🙂 )

Másik oldala, hogy ez csak a beszéd tartalmi része. A beszédnek aztán van hanglejtése, illetve ott van testbbeszéd is, ami aztán minden porcikádat bevonja a kommunikációba. És ezutóbbi nem csak azt segíti megérteni, amit szóban mondasz, hanem teljes mértékben átadja azt, hogy ki vagy, hogy mennyire mondasz épp igazat, mennyire vagy határozott, magabiztos. Tehát ez a kisugárzás. És nagyot tud dobni a megjelenésen bizony... Egy magaboztos testtartás és megnyerő mosoly bizony sokat jelent.

Tanulható? Tanulható. Lehet rá kell szánni akár éveket, de ezzel rengeteget lwhet nyerni,mert az egy dolog, hogy párkapcsolat... ezek a mindennapok. Ha határozott vagyok, akkor nem szarozok perceket azon, hogy a 180 ft-os UHT tejet vegyem, vagy a 200 ft-os ESL-t 😃 béna példa, de na... rengeteg könyv van rá. Testbeszédhez Allan Pease-ék műveit javaslom, általános összefoglalóként pedig nagyon tetszett az Első benyomás c. könyv.

- testalkat és magabiztosság.

Nyilván előbbi elég behatárolt dolog. Kaptad, amit a szülőktől örököltél 🙂

Érdemes kihasználni azért, ami benne rejlik. Párválasztásnál sokat számíthat, ha már itt ez a cél. De a sportnak rengeteg előnye van. A testi egészség és a szellemi egészség eléggé összefügg. TénLeg,vármilyen sport már jó, a semminél meg végképp jobb. Egyrészt kimozdít, ami az intróknak nehéz. Fizikailag ugyan kimerít, de utána többszörösen tölt vissza szellemileg is. Ez rengeteg energia. Ebből könnyebben lehet venni a mindennapokat. Több marad arra a béna csacsogásra, ami kimerít, így többet tapasztalsz, jobb leszel. És ugye jobban fogsz kinézni. Magadnak is tetszel, jobban kohúzod magad, energikisan mosolyogni is könnyebb. Ez minden tekintetben egy nyertes szituációt teremt. Mindenre nem jó, de ez is egy olyasmi alapot teremt minden máshoz, mint az önismeret.

- és hát a stílus. Meg kell találni azt, ami abszolút önmagadat mutatja a külvilág felé. Ez sok pénz is lehet. Ugye nőként hatalmas merítési lehetőség van. Frizura, köröm, ezerféle smink, és mégtöbb ruha. Próbálgatni kell a határokag. Nem tudom elképzelni, hohy nagyon kikeráznád magad. De érdemes egy szolid, természetes hatású smink, egy nőies és elegáns hosszú haj, csinosabb nőcis szoknyás ruhákkal. Most ez egy példa. Ha te fiú

És a vége az, hogy ezzel kialakítod magad, utóléred magad, eltolódsz nem személyiségileg (mert nagyon nem cél, hogy megváltozz, és olyat tegyél, ami nincs már most is benned), hanem kommunikációilag és magabiztosságilag egy felsőbb és tudatosabb szintre, tehát ki kellene hozni azt, ami jelenleg benned van, és ami végtelenül önmagad.

És akkor visszatérünk a pártalálásra. Én angyonis azt javaslom, hogy a hozzád hasonló személyiségűek társaságát keresd! Mert attól,hogy eredményesebb leszel a kommunikációban minden téren, még nem leszel más! Tehát akik extrovertáltabb személyiségűek,azoknak az egy szükságlet, hogy csacsogjanak a semmiről egyfolytában szinte kb akárkivel (nyiván ez egy kisarkított példa,de rengeteg ilyen ember van). Ők az élet minden területén ilyenek. Nem hozzájuk kell felnőnöd. Szerintem. Mert vannak bazijó intró-extró kapcsolatok, és ki tudják alakítani a közös életet úgy, hogy összeilljenek, elérhető. De hosszú távon a kiegyensúlyozottság lesz a ynerő, és akkor lesz jobb,ha intró-intróval. Meg nagy csoport az átmeneti (ambivertált, akik szeretik az „én időt”, a komoly barátságokat, de a kicsapongásban is otthonérzik magukat, és ők is el tudnak csacsogni különösebb energiabefektetés nélkül.

És akkor ez még mindog csak a személyiség egy nagyon pici része. A teljes ember nagyon összetett, és hét neked sem mindegy, hogy hogyan is néz ki, hogy mennyire igényes, hogy mennyire....

Szóval ez egy olyan folyamat,amit el kell kezdeni. Rengeteg energiát és tudást és gyakorlást-tapasztalást kell belefektetni. Van az első pár évben egy gyors felfutása, éa utána pedig stabilizálódik, szinten kell tartani, további lassú fejlődésre lehet összpontosítani..

Néhány javaslat, mert ugye azért nem kerül csak úgy az ember ismerkedési szituációba:

-kicsoben kell kezdeni. Neten... írásban van időd átgondolni, hogy mit szeretnél. Rengeteg a fórum, chatelős hely, facebookon is lehet pl a hobbiddal kapcsolatos oldalakon beszélgetést kezdeményehni. És itt is -bár a sok magányos incel miatt ettől óvatosságra intenélek- persze van rengeteg értelmes ember is itt. Férfiak-nők, kicsik-nagyok. Ismerkedni bárkivel lehet. Név nélkül. Ideális terep, ha attól félsz, beégnél.

Ha gondolod nekem is írhatsz. Épp munkanélküli vagyok, és rohadtul ráérek egész nap 🙂

Azért tudok ilyen regényt írni.

Saztán