Sok helyen olvastam, hogy majd ha boldog leszek lesz barátnőm. De pont azért nem vagyok boldog mert nincs barátnőm. Akkor ennek mi értelme?

A barátnő hiánya miért feltételezi a szexuális élet hiányát is?

Egyébként jókat írnak a többiek: bár egy támogató partnerrel sokkal többet el tudsz érni, mint egyedül (ezért nem értek egyet az állítólagos "szinglikultusszal"), a sóvárgás mégis az egyik legrombolóbb érzelem, ami csak létezik.

#13 -al egyet értek.

Mivan ha 10-15 év telik el úgy, hogy senkid nincs és mondjuk elszállnak a legszebb éveid a 20-30-as évek?

Lehet, hogy voltál közben boldog egyedül is, de ez nem tartható fent egyedül hosszú éveken át.

A társadalmi felfogásban az a normális, ha kapcsolatban vagy. Ezt súlykolja a média, a filmek, a zenék, az internet. Legyél kapcsolatban, alapíts családot/szaporodj.

Ezt tanultuk el otthonról, a szülőktől. Talán belénk kódolt dolog ez a párkeresés utáni görcsös keresgélés. Ezeket az érzelmeket el lehet nyomni, vagy figyelmen kívül lehet hagyni.