Sok helyen olvastam, hogy majd ha boldog leszek lesz barátnőm. De pont azért nem vagyok boldog mert nincs barátnőm. Akkor ennek mi értelme?

Nem azért nem vagy boldog, mert nincs barátnőd, hanem mert abban a hitben élsz, hogy barátnőre van szükséged, hogy boldog lehess. A boldogtalanságod oka tehát nem a barátnő, hanem a vágy, hogy barátnőd lehessen.

Boldogság -> Vágy -> Barátnő -> Nincs barátnő -> Boldogtalanság

A boldogság az ember alapállapota, ahogy megszületik. Maga a boldogtalanság pedig egy természetellenes dolog, ami azáltal keletkezik, hogy elkezdesz vágyakat létrehozni.

Amikor lett valahogy barátnőm, hirtelen lettek céljaim, motivációm, szinte mindenbe benne voltam ,nem voltam kedvetlen, nem voltam befordult. Szinte azonnal megváltozott körülöttem minden. Igen, boldog lettem tőle és jól éreztem magam.

Mióta (kb fél éve), szakított velem ismét úgy érzem semmi értelme az egésznek, céltalan vagyok és teljesen motiválatlan. Semmi nem köt le, semmi nem okoz igazán örömet.

Talán pont az a baj, hogy mindent tőle vártam és csak miatta/vele tudtam megélni a dolgokat a maguk valóságában.

#15

Tényleg?

Tipikus megmondóember.

Ha keresi az ember az a baj, "ne keresd görcsösen".

Ha nem keresi az a baj, "így mit vársz, nem fog a sült galamb a szádba repülni".

Fogadd el nyugodtan, hogy nincs senkid, nincs szexuális életed, telnek közben az értékes fiatal éveid (amit soha nem kapsz vissza!), ha ez neked oké a te dolgod, de nem várhatod el ezt másoktól.

Pontosan így van. Amíg ezt az ellentmondást nem oldod fel, addig esélyed sincs független és egészséges kapcsolatra.

Lehetsz úgy is boldog, ha nincs senkid. Attól,mert egyedül vagy, az nem jelent magányt. Nehéz erre a szintre eljutni. Kezdetnek érdemes lefoglalnod magad hobbikkal, munkával, képzéssel, stb...

Alapvetően nagyon nem értek egyet ezzel a mai erőltetett szinglikultusszal és hamisnak tartom azt a képet amit az Emma Watson-félék sugallanak, hogy egyedül a legboldogabbak és kinek van szüksége kapcsolatra. Persze, van ilyen, de az nagyon nem az átlag.

Viszont az is igaz, hogy az ember önmagában is képes magát jól érezni, boldognak lenni, célokat állítani és elérni, kompetensnek lenni. Én is azt éreztem az első komoly kapcsolatom vége után, hogy egyedül borzalmas, semmi értelme. Aztán lassan ráébredtem, hogy tucatnyi remek könyvem amit nem olvastam soha. Érdekes filmek százai várnak rám. A baráti kapcsolataim is újra kéne éleszteni mert leépültek. Van időm a hobbijaimra, edzeni, tanulni, kötetlenül ide-oda menni, külföldön tapasztalatot szerezni, randizni..rengeteg örömforrás lett így is az életemben.

Az a baj a felfogásoddal kérdező, hogy egy jókora extra terhet raksz a barátnődre azzal, hogy tőle várod a saját boldogságodat. Már rögtön nem csak a saját életéért felel, hanem a tiedért is. Az embernek meg elég a saját élete nehézségeivel törődnie. Egy kapcsolat támogatást kell hogy jelentsen mindkét félnek, nem azt, hogy egy másik embert is vonszolunk magunkkal.

"ha éveken keresztül nem találna párt (szexpartnert sem!), mennyire lenne boldog."

26 éves vagyok, soha nem volt párkapcsolatom, szűz vagyok, és tökéletesen boldog vagyok.