Az emberek miért jönnek össze nárcisztikusokkal, pszichopatákkal ha tudják hogy tönkreteszi őket?

Emberi gyengeség és egó. Egy erős és határozott nő úgy kib...a az ilyen nyomorult pasikat már az első hónapban, mint a szrt. Évek alatt én csak gyenge nőket láttam szenvedni az ilyen nyomorékoktól, mert hát: jaaaj de aranyos vagy, jaaaj ezt én kapom, jaaajjj de figyelmes vagy, jaaaajjj te tényleg szeretsz? Stb.

Amúgy meg ki mondta hogy szenvedj egy ilyen debillel? Nincs apád, bátyád, haverod aki feltenné a csillárra a kis pszichopatát? Én nem sajnálom az olyan nőket, akik továbbra is benne maradnak az ilyen cukimuki kapcsolatba.

Nagyon érdekes, az én volt barátnőim vagy a feleségem az első támadó mondatomnál nyitotta volna az ajtót.

Le lehet pontozni, az igazságon nem változtat az, hogy aki benne van egy ilyen kapcsolatban az gyenge nő! Sőt, tulajdonképpen az élet egy semleges dolog, és ami veled történik az csak egy indikátor RÓLAD! Könnyebb lepontozni mint tükörbe nézni. Egyébként azt vadásszák le, aki az áldozatokra jellemző tulajdonságokkal bír.

Amikor egy nárcisztikust hibáztatsz a rossz életedésrt, akkor csak az van, hogy rá hárítod a gyengeséged! Én ismerek nárcisztikus embereket, olyan nőket is akik az ilyenek mellett szenvednek. Egy nárcisztikus embert az első percben ahogy elkezdi a hülyeségeit, kökeményen ott kell hagyni, vagy pedig ugyanazt kell tenni vele mint amit ő akar a környezetével. Ő csak a mások energiáiból él, neki nincs energiája, egy szánalmas üres lufi. Megver? KI??? Gyávák, nullák! Láttam én már sírni nárcisztikus férfit, aki nem bírta a lelki terrort. Te vagy a legszebb? Legokosabb? Neked van mindig igazad? A F*SZT. Egy senki vagy, egy nulla, egy nárcisztikus beteg ember, akinek csak pofája van. Gyere, mutasd meg hogy ki vagy? Manipulálni akarsz? Keresztbe tenni? Gyerünk, mutasd meg! Ha te egy lapáttal teszel a túzre, én kettővel! Megötsz? Gyere! Holnapra kezed lábad lesz eltörve! Annyira okos vagy? Tényleg? Hazugság és manipuláció az egész életed!

Ettől féltek annyira? Olyanok vagytok mint azok, akik nulla pénzügyi intelligenciával vettek fel deviza hitelt. Mekkora királyság lett volna alacsony kamattal fizetni a kölcsönt, majd amikor beütött a krach, a többség sírva rohant haza, és megmagyarázták a hülyeségeiket. Nekem is volt hitelem, de én szó nélkül vissza is fizettem. Persze értem, mindenkinek kell az álom élet, az álom férfi...

Érdekes, a határozott és erős nők miért nem sírnak a nárcisztikus párocskájuk miatt? Azért mert kiba***ák már régen. Jó lepontozást, de TE akkor is egy gyenge ember maradsz!

13-as, te aztán jól a lovak közé csaptál :) 10-es válaszoló vagyok :)

Lefordítva amit írtál, szerintem igazad van, de én úgy fogalmaznék: mindkét félnek szerepe van abban, hogy az adott kapcsolat kialakulhatott.

Több, mint 10 évig voltam egy ilyen kapcsolatban - nem párkapcsolat, hanem kolléga-baráti viszony. (Már nem tartom igaz barátságnak.) Iszonyatosan erőlködtem a végén, hogy a lejtőről visszajöjjünk és megmentsük a kapcsolatunkat, de csak én erőlködtem, a másik fél nem. A végleges elválás után mentem pszichológushoz, majd önismeret miatt nála ragadtam, hogy megtudjam, miért ragadtam benne egy ilyen kapcsolatban. Tehát az én - kvázi áldozat - szerepemet is vizsgáltuk, vizsgáljuk. A korábbi válaszomban (10-es) ajánlottam egy könyvet - az is kitér az áldozatok szerepére. Olvastam egy érzelmi zsarolásról szóló könyvet is, az is részletezi, hogy miért lesz áldozat valaki.

Az esetemben sok minden közrejátszik, az egyik domináns az, hogy az önreflexióm nagyon erős. Ha valaki kritikát mond, akkor elgondolkozok azon, hogy mennyire igaz, hogyan tudnék változtatni, tényleg beleteszek-e annyit a kapcsolatba, amennyit, stb. Mivel a nárcisztikus azonnal visszafordítja a beszélgetést rád, és neked nagy az önreflexiód, azonnal magadba nézel, és már nem is érzed annyira fontosnak, hogy miért is panaszkodtál a másik fél miatt. A mi esetünkben konkrétan elhangzott az arra válaszként, hogy úgy érzem, többet teszek a kapcsolatba, mint ő, hogy ő is ugyanezt érzi. Vagy: amikor nyíltan megmondtam neki, hogy érzelmi zsarol, az volt a végső reakciója, hogy azért nem reagálnak nekem a kollégáim, mert félnek tőlem. Vagy amikor szóltam neki, hogy úgy érzem, mellőz, az volt a válasza, hogy azért, mert nagyon negatív vagyok. Vagy amikor olyat mondott, hogy rajtam kívül mindenki más tudja kezelni azt, hogy orvosról orvosra jár és emiatt ideges. Vagy amikor szó szerint azt mondta nekem, hogy én vagyok a betegsége oka. Azonnal visszafordult rám a beszélgetés, én elkezdtem magamba nézni, míg ő örült, hogy végre leszálltunk róla - ő egyszer sem nézett magába. Mindig én gondoltam át, hogy mi történt közöttünk, ő soha. Iszonyatosan nagy arculcsapás volt, amikor kiderült, hogy nagyon sok hazugságot mondott - akkoriban azt sem tudtam, hogy ki vagyok, annyira általa határozódtam meg. Nem kívánom senkinek azt a zavarodottságot.

Tehát aki mély önreflexióra képes, az azonnal magába néz, és próbál változni, a másik félhez igazodni (pl. leszoktam arról, hogy gondokról beszéljek, hogy ne legyek negatív). Az önreflexió nem gyengeség (bár a túlzott mértékűvel vigyázni kell, ezt most már tudom). Emellett még a gondoskodásra való hajlam is bele tud taszítani valaki ilyen helyzetbe (ha pl. valaki gyerekkorában parentifikálódott - azaz valamilyen trauma után a szülő támasza lett; nekem is van ilyen élményem). Úgyhogy nem (csak) gyengeségnek nevezném azt, amiért valaki nem tud kilépni egy ilyen kapcsolatból. Előfordulhat, hogy ilyen a személyisége.

Oké, még az első 1-2 ilyen beszélgetéseknél még nem feltűnő! Viszont mindenkinek van egy érzelmi 6. érzéke, ami ott a gyomorban ad egyfajta visszajelzést. Én már vagy 25 éve erre hallgatok, és tökéletesen jelez.

Amikor érzem a dolgot valakivel szemben, ott felteszek pár keresztkérdést, és ha olyan válaszokat kapok, én végeztem az illetővel! Túl értékes az időm nekem ahhoz, hogy olyasvalakire szánjam, aki egoista. A nárcisztikus a végletekig egoista, ergo egy pszichésen beteg ember. Egy ilyen ember jelenléte ugyanúgy megbetegít.

15-ös, ebben szerintem nagyon igazad van. Sokszor nem hallgattam magamra, pl. nem értettem, hogy miért nem érzem jól magam a társaságában, miközben mindenki szerint jó vele lenni. Állandóan magamban kerestem a hibát, pedig csak a 6. érzékem jelzett. Azóta én is jobban figyelek ezekre a jelekre, és nem erőltetek valamit, amiben nem érzem jól magam, legyen bármilyen népszerű is valaki :)

Nagyon tudatlan voltam e kapcsolat és tapasztalat előtt.

14-es és 10-es voltam :)