Csak akkor érzem magam boldognak és motiváltnak ha van valakim?

Biztos lesz majd aki itt megmondja, hogy önállóan is boldognak kell lenne és aki nem boldog önállóan annak nem való a kapcsolat.

Sajnos van abban valami amit leírsz. Hiába vannak barátok, hiába van jó munkahely, hiába vannak meg az anyagiak, ha nincs párod, nincs igazán melletted senki, csak a szüleid, ha élnek és jó velük a kapcsolatod, ha ez nem így van akkor nagyon egyedül vagy a világban. Ami rossz érzés.

Igen a motiváció nem árt. Van akinek társ nélkül nem megy.

Sajnos tudni kéne az embernek, hogy...

Miért kel fel reggel?

Miért megy el dolgozni?

Miért rakosgatja a pénzét?

Mi értelme az életemnek?

A legrosszabb a magány akkor a legsebezhetőbb az ember, és nem csak attól lehet magányos valaki ha nincs párja/társa.

Ez után pedig ha nem jön ki belőle és nem látja a célt akkor mély depresszióba süllyedhet.

És egy depressziós magába zárkózott ember, még nehezebben fog társat találni.

És minél mélyebbre süllyed annál nehezebb lesz egyedül kimásznia belőle.

ÉS ide már sokminden beletartozik...

- milyen munkát végez...milyenek a kollégák

- vannak e barátai

- van e családja, rokonok

- van e élete a munkáján , a heti bevásárlásán, és a munkája és az otthon között eltöltött utazáson, és az interneten kívül? ----> ugyan is ez az élet jellemző a legtöbb emberre, sok embernek csupán ennyi az élete.