A társadalom többsége miért nem ismeri el azt, hogy a kényszeres szingliség/egyedüllét az egy létező jelenség?

Sokan a szingliséggel magyarázzák a párkapcsolat hiányát. Egyszerűen csak nem találnak megfelelő párt (túlzott elvárások, rossz személyiség és tulajdonságok miatt).

A párkapcsolat hiánya szinte 99%-ban az adott ember hibája.

A szingliséget ismeri éy elfogadja a társadalom.

Kábé egy-két hónapja volt egy szerencsétlén itt a gyakorin aki arról próbálta meggyőzni a népet, hogy az államnak fizetett ktb támogatott) örömlányokat kéne biztosítania a szingli pasiknak.

Hiába is pontoz le a sok hisztis 3,14csa, mert fáj az igazság nekik, a tartósan szingli (és szexuális életet sem élő!) emberek 90%-a nem a jóképű pasik/szép nők között van.

A jól kinéző embereknek ugyanúgy megvannak a negatív tulajdonságai, csak nekik egy kapcsolatban jobban elnézik.

"Mikor lesz elismert probléma a többség által a kényszeres egyedüllét is?": Sajnos sosem.

A politika erről szól, a társadalom kétszínű, mert nem tudja, hogy mi a helyes, önálló akarata, gondolata nincs, csak követik sokan a központi utasítást. A végeredmény?

Öregek sokaság egymagában van.

Éppen ezért nem tudom, hogy miért nincs ténylegesen elfogadva a szingliség, mert sajna egy valós probléma. Talán mert az sokak szerint magával hozza a negatívumokat, a befelé fordulást, és ezekkel nem szeretnének az emberek szembesülni.

Mert ha valaki csak egy kicsit is empátiával fordul az önkéntelen magányban élő emberek felé, azt a többi rögtön betámadja, hogy "höhö, biztos te is egy csicska lúzer vagy". Minimális megértés tanúsítása rögtön maga után vonja, hogy lealázzák az illetőt. És mivel senki nem akarja kockáztatni, hogy a hierarchiában elfoglalt helye csorbuljon, ezért vagy elfordítja a fejét a jelenség elől, vagy beáll a degradálók sorába.

Ez megfigyelhető ezen az oldalon is. Néhány alkalommal kiálltam pár incel mellett, vagy egyetértettem a megállapításaikkal - már egy csomóan rögtön betámadtak, mint a patkányhorda. 5 éve kapcsolatban élek, élettársam van, de ezt már nem hiszik el. Itt primitívek az emberek. Ha empátiát mutatok egy csoport iránt, akkor egyből biztosan én is része vagyok.

Mert nem a problémák gyökerét keresik soha, csak a felszínt vakargatják. Pl nem attól fog megállni a népességfogyás, ha pénzzel tömjük a 2 gyerekeseket, hogy vállaljanak még 3 gyereket!

Talán el kéne jutni addig, hogy minden fiatalnak legyen párja és jövőképe, akkor magától jönne a több gyerek születése.

Pl CSOK helyett lehetne társkereső rendezvények szervezését is ösztönözni, minden nagyobb településen. Nem csak a fővárosban.

Mert úgy nehéz társat találni, ha kis 5ezer fős településen élsz, 8óra munka 2 óra utazás 1 edzés 8 alvás után ha akarnál sem tudnál sehová menni, mert ahogy a tankcsapda énekli "nincs egy sz_r hely ahová menj"

Alapokkal kéne a házat kezdeni, nem a kéménnyel!