40 évesen szűzként és párkapcsolati tapasztalat nélkül már végleg eltűnt minden esélyem?

Boldog születésnapot!

Sajnos tényleg úgy tűnik komoly gátlásaid vannak. Nem ártana egy szakember vagy valami kommunikációs tanfolyam.

DE!

Miért nem mész fel valami táskereső oldalra? Pl a twoo-n többségében 30-55 közötti nők vannak. 28 éves férfi vagyok, de találkoztam már onnan pár jó kis milffel. De nyilván az, hogy tartós kapcsolat legyen, a korkülönbség miatt esélytelen. Viszont te a 40 éveddel simán összehozhatnád.

Jaa és azt nem is fontos elárulni, hogy szűz vagy. Tudod hova kell dugni, a többi jön magától ott és akkor. Én is 20 felett voltam amikor elvesztettem a szüzességem egy tőlem 5,5 évvel idősebb lánnyal. Mondjuk én elárultam neki, hogy szűz vagyok. De azért nem akart tőlem kapcsolatot, mondván én még úgy is élni akarok majd. 4x szexelt velem, nagyon jó volt.

Boldog születésnapot így utólag is! :)

Igaz én is szűz vagyok (leszek is még egy ideig szerintem...) csak feleannyi idős, mint te, de egyszerűen nem értem, mi lehet olyan taszító a való életben az idősebb szűz férfiakon. Ahogy észrevettem, 30-40+-os palik nagy eséllyel találnak valakit.

Akkor mi lehet rajtuk taszító?

Én is majdnem ennyi idős vagyok. Volt, aki értetlenkedett, hogy az ilyen emberek nem tudnak megszólalni fontos teendők elintézése közben. Nekem lelki problémák az oka, főleg szociális fóbia. Mindig ilyen voltam, ameddig vissza tudok emlékezni. Hogyha muszáj, akkor megszólal az ember, csak ez sajnos nagy feszültséggel jár, és az ilyen helyzeteket igyekszik az ilyen ember elkerülni.

Próbálkoztam társkereső oldalakon, de sajnos sikertelenül. Ha "csajozás" alatt az ismerkedést kell érteni, az talán menne, de sajnos nincsen hozzá nő. Hogyha idevarázsolna valaki néhány nőt, szerintem el tudnék velük beszélgetni, de nyilván nagy feszültséggel. Viszont más dolgokkal is nagy baj van, mert ez az egész az életemet lehetetleníti el, tehát nemcsak a nőkkel kapcsolatban van baj.

Szerintem alkalmatlan vagyok komoly kapcsolatra, az nagyon igaz lehet, hogy az ember megszokja az úgynevezett "komfortzónáját". Én kimondottan olyan típusú vagyok, hogy ha lenne is valakim, nagyon kíváncsi lennék arra, hogy milyen mással lenni, nemcsak szexuális értelemben. Akit megkívánok, az nem tudna csak úgy kimenni a fejemből, még akkor sem, hogyha lenne valakim. A megkívánást azt úgy értem, hogy meglátom valahol az utcán. Bár erre nincs sok alkalom, mert általában otthon szoktam lenni.

Prostituáltat nem merek felhívni, de más oka is van, hogy nem megyek. Nem lenne egy olcsó mulatság, de ezt még meg tudnám oldani. Eleve nem is tudnék kellően ellazulni, mert a megkívánás az egy dolog. Nem is értem, hogy tök idegenként hogy képesek emberek mások előtt levetkőzni, főleg szexelni. Mondjuk az is igaz, hogy az emberek nagy része az nem szociális fóbiás.

De még ha ez sikerülne is valamilyen csoda folytán, akkor meg attól félek, hogy sokkolna a dolog, mivel nagyon érzékeny természetű vagyok, olyan értelemben, hogy miből maradtam ki. Aztán ha jól sikerülne esetleg, akkor meg attól félek, hogy rákapnék, az meg már nagyon sok pénzbe kerülne. A másik nagy baj az az, hogy állandóan az járna közben az eszemben, hogy csak a pénzemért csinálja, ez pedig tönkretenné az egészet. A gátlásosság mellett ez a másik fő gond a prostituáltakkal. De bizonyára van egy olyan pont, amikor az ember már semmivel nem törődik, csak szex legyen.

Viszont szűzen meg nyilván nem szeretnék meghalni. Szóval ez egy kegyetlen csapda. Az a legszörnyűbb ebben, hogy tudom, hogy más lehetőségem nincs szexhez jutni. Vagy megiszom a sáros meleg vizet, vagy pedig szomjan halok.

Az is igaz, hogy ha eddig nem tudott valaki, mint ahogy én is változtatni, akkor már ezután sem fog. Nem is mondtam én, hogy változtatni fogok, mert már rég megtettem volna. Az én szociális fóbiámon sajnos nem lehet változtatni.

Akik meg azt írják, hogy engedjük el ezt az egészet, arra meg azt mondom, hogy nekem ez mindegy. Mert ha azt mondom, hogy nem engedem el, akkor sem fog változni semmi. Hogyha pedig azt mondom, hogy elengedem, attól még ugyanúgy megkívánom a nőket, és ugyanúgy idegesít néha a párok látványa. Tehát nálam nincs értelme ennek az "elengedem-nem engedem el" kérdésnek. Fogalmam sincsen, hogy miért születtem ilyennek.

"Hogyha muszáj, akkor megszólal az ember, csak ez sajnos nagy feszültséggel jár, és az ilyen helyzeteket igyekszik az ilyen ember elkerülni."

A cselekvés megöli a félelemet. Azért kell minél több ilyen szituációba belemenni és akkor hozzá fogsz szokni.

#29

Az sem segít semmit. Pl én sem vagyok egy félős típus. Minden további nélkül meg merek szólalni nők közt, és le is merek szólítani idegen nőket is.

De ennek ellenére incel vagyok én is.