Egyedülállók, hogy bírjátok ezt a karácsonyi őrületet?

Jól, élvezem a szabadságot, hogy magam ura vagyok. :) mondjuk én egy olyan kapcsolatból jöttem ki, ahol úgy éreztem, nem lehetek önmagam, szégyellnem kell magam azért, amit szeretek vagy amiben hiszek.

Amúgy is szívesen vagyok a családdal karácsonykor és szeretem a nyugalmat, amit a karácsonnyal kapok, sokat pörgök évközben.

Évek óta egyedülálló vagyok, egyáltalán nem zavar a karácsonyi forgatag. Olyannyira nem, hogy a karácsonyt ünnepelni sem szoktam, nálam nem áll fa soha, nincs girland, nincs semmi dísz, semmi cicoma, egy-két ismerőshöz, családtaghoz elmegyek és viszlát. Számomra a karácsony ugyanolyan nap, mint a többi.

A boldog párok meg egyáltalán nem érdekelnek. Megtapasztaltam, hogy milyen szar párkapcsolatban élni, úgyhogy köszönöm a lehetőséget, megvagyok nélküle, s ha rajtam múlik, akkor ez így is marad annak ellenére, hogy sokkal nyitottabb vagyok az emberek felé, mint pár évvel ezelőtt.

3 hónapja ért véget egy 8 éves kapcsolatom. Jelenleg tok jól viselem, bár tény h kegyetlenül lekot a munka. KB élni nincs időm. Én meg azt az 1 2 kalandot sem tudom megoldani idő hiányában. De ha van egy szabadidőm, biztos h nem ülök a lakásban. Amikor csak lehet, hazamegyek a csaladomhoz, próbálok a lehető legtöbb időt tölteni a barátaimmal. Új helyeket kiprobalnek olyankor v csak atdumaljuk a délutánt. De ami a legfontosabb. Kapcsold ki a tévét. Esküszöm én évek óta nem néztem. A világ leghaszontalanabb, legrombolobb dolga. Náde azt kérdezted ki h viseli. Én így.

29N

Kicsit off, de én is nagyon sokáig így éltem meg a kapcsolatomat:

" mondjuk én egy olyan kapcsolatból jöttem ki, ahol úgy éreztem, nem lehetek önmagam, szégyellnem kell magam azért, amit szeretek vagy amiben hiszek."

Most már nagyon vigyázok rá, hogy ne csak az legyen amit a társam és a rokonaink, a környezetünk elvár tőlem, nagyon sokat gyötrődtem emiatt, megértek mindenkit aki inkább dobbant.

#16, 11-es vagyok. Az az ironikus, hogy előtte egy kapcsolatommal se volt ilyen gondom, csak ebben

Úgyhogy amikor szakítottam, életemben először nem szomorú voltam, hanem felszabadult és örültem, hogy egyedül vagyok megint.

A lehető legjobban párkapcsolati szempontból. Nincs senkim, és csak nyűg lenne egy férfi az életemben, nem hiányzik egy párkapcsolat.

Más tészta, hogy az egyetem miatt tanulnom kell majd Karácsonykor is, de inkább, hisz a jövőm csak jobb lesz, ha tanulok.