Hosszú ideje egyedülállók! Titeket nem b4$z fel, amikor párkapcsolatban élő emberek olyanokat mondanak/írnak hogy nem bírják hosszabb ideig a párjuk nélkül?

[link]

Itt a gyakorin is sokan szoktak panaszkodni. Ilyenkor azt gondolom hogy ezeknek az embereknek az egyetlen szerencséjük, hogy vonzó külsővel, jó adottságokkal rendelkeznek, így sikerült párt bevonzaniuk az életükbe. Látszik, hogy ők is tisztában vannak azzal, hogy ha van párja az embernek, akkor az élet jelentősen elviselhetőbb. Ha ez nem lenne, ők is ugyanolyan megkeseredett emberré válnának, mint akiknek itt a gyakorin szoktak provokálni, és mindenféle "lúzer", "incel" "nyomi" jelzővel illetni. Mivel el sem tudják képzelni, hogy milyen lehet huzamosabb idejig (akár 3-5-10+ év), vagy akár egész életedben egyedül lenni magányosan, ezért szeretik az ember képébe dörgölni és a saját kizárólagos hibájának beállítani. Pedig szerintem a fent linkelt kérdések alapján sokan fél, egy év egyedüllét után felakasztanák magukat (és itt most nem az egyéjszakás/szexkapcsolatokkal teli szingliségre gondolok, hanem amikor tényleg nem kellesz senkinek).

Ti mit gondoltok erről? Szomorú, hogy sokunknak akár egész életében annyi sem adatik meg, hogy egy normál párkapcsolatunk legyen. Mégis ugyanúgy élnünk kell az életünket, elviselni a mindennapi szarságokat, de baromi nehéz.

Néha belegondolok, hogy vannak emberek, akik egyszerűen össze tudnak jönni a kiszemeltjükkel. Megtetszik nekik valaki, és lám viszonozza. És basszus ezek az emberek ezt totál alapnak gondolják. Azt hiszik, hogy ez kb mindenkinél így működik.