Miért gondolják sokan, hogy az egyedülállók élete sokkal könnyebb mint azoké, aki párkapcsolatban élnek?

Pont fordítva van.

Ketten sokkal könnyebb fenntartani egy háztartást, albérletet fizetni, főzni, hàzimunkát megosztani stb.

Sokkal könnyebb párkapcsolatban, mint egyedül.

Mert igazuk van?

Sokkal kevesebb energiat emeszt fel egyedul lakni, annyit takaritasz amennyit szemetelsz, egyedul egy fore koltesz, kaja, stb, parkapcsolatban meg aranyosan tobbre, szoval ez nem mervado, kevesebb alkalmazkodassal es kompromisszummal jar.

Persze, masik oldalrol a parkapcsolatnak is megvan a maga szepsege es elonye.

Nem kell senkihez sem alkalmazkodni, VISZONT minden teendő rám hárul.

Ja, és igen, egyedülállónak is van magánélete, programja, stb., nem kell ahhoz család.

Egyébként sajnos a munkahelyen is az van, hogy az egyedülállót lökik be helyettesíteni, mert jaj XY-nak ott a gyereke. Ezt soha sem értettem: a gyerek mögé bújni/bújtatni elég gáz. Nekem úgy hat ez a hozzáállás, mintha teher volna a gyerek...

Ketten sokkal könnyebb fenntartani egy háztartást, albérletet fizetni, főzni, hàzimunkát megosztani stb.

Ha erről szol csak egy párkapcsolat,akkor lehet jobb egyedül,és könnyebb azért mert nincs ott egy nehezek aki csak azér kell h fen tudjam tartani a lakást.

A dolgok nem jók vagy rosszak, csak vannak. A dualitást,a jóban rosszban gondolkodást csak a tudatunk gyártja le.

Én inkább csak ideálisnak tartom a saját életemet:

40feletti pasi vagyok (elvált, de gyermektelen)

Szingli, egyedülálló, egyedülélő.

Szabadúszó vagyok, tehát nem munkahelyben vagy cégben gondolkodom, hanem van több tevékenység is, amihez értek és ezekben kapok felkéréseket.

Hátrány talán, hogy így szerényebben élek anyagilag és nincs pl kivel tölteni egy karácsonyt stb, ugyanakkor a korlátlan szabadság mindenért kárpótol.

Ám nem alkotok véleményt a családosokról sem. Az az ő életük, ez meg az enyém.

Apropó, lakásrezsi. Lehet, hogy egy bevétel nem egyenlő két bevétellel, de a saját szokásaimat, fogyasztásomat viszont 100százalékban magam uralom, irányítom.

Sosem gondoltam arra, hogy azért kéne egy társ, mert könnyebb mindent kifizetni. Már csak azért sem, mert sosem fizettünk együtt semmit. Csak most vagyunk közös kasszán a férjemmel, azt is csak azért, mert én sokkal többet keresek mint ő, és hogy ne legyen kirívó a különbség az életvitelünkben.

Ha nem bírok egyedül fenntartani egy albérletet, akkor összeköltözök másokkal, de nem hazudok valakinek szerelmet, miközben csak a pénze kell.

Egyébként a kérdésre visszatérve, én nagyon szerettem egyedül élni, persze a férjemmel is szeretek, de néha hiányzik az egyedülálló életem, amikor tényleg nem kellett senkihez sem igazodni. Most azért mégiscsak kell.