Az itteni nők miért mondják azt, hogy nem jönnének össze gyári, fizikai 3-4 műszakos munkással?

Nőként írom, hogy a nők nagy része egy álomvilágban él, ahol a pasi minimum fél milliót visz haza és 30 centi van a nadrágjában. Aztán majd rájönnek, hogy picit lejjebb kéne ereszkedni.

Soha nem ítélnék meg egy embert a munkája alapján.

30N

3-4 műszakkal nem lehet egy kapcsolatot normálisan fenntartani. Pláne ha még fizikai munka is és gyakorlatilag beájul az ágyba minden egyes nap. Már arra is nulla esély van, hogy otthon csináljanak valami romantikusat nem hogy még elmenjenek mondjuk egy normális randira. A 3 műszakból van mondjuk 1 ami egyezik a te beosztásoddal de még az az időszak se jó mert a párod hulla fáradt. Ha nem fáradt akkor meg tuti fáj valamije.

A pénz annyira nagyon kevés ha mellé pár év alatt tönkrebszod magad és gyakorlatilag életed sincs.

Így, ahogyan a kettes mondja.

És tudom, hogy jonni fog a piros, de én nem tudnék egy aluliskolázott gyári munkással együtt lenni. Nem nézem le őket, de értelmiségi nőként nem tudom, hogy miről beszélgethetnék velük. Más életcél, más motiváló erő, más értékrend.

A párom a banki szektorban dolgozott korábban. Jó állása volt, jó fizuval, nem egy fizikai munka. De tehelték, stresszelték, kemények voltak a sprintek és egyre inkább egy zombi jött haza, többnyire aludni meg szétheverni. Hiába szeretett volna, nem tudtunk egymással foglalkozni úgy és láttam rajta, hogy kezd rámenni hangulatilag.

Ezt untam meg és mondtam neki, hogy akkor ezt most hagyjuk abba, adja be a felmondását, nem zavar, ha máshol kevesebbet keres, de ezek az inkorrekt elvárások, a folyamatos csesztetés a magasabb bér ígérgetése mellett, hogy aztán másfélszer annyi munkára 10 000 ft fizetésemeléssel szúrják ki a szemét, holott a cégen belül vele együtt három ember ért a rendszerhez? Sajnos túl jó szíve van, nehezen mond nemet, de mindketten beláttuk, hogy ez így nem oké. Emellett szórakoztak a szabadidejével, ment az alkudozás, hogy mit vállaljon magára, én meg ezt nem tudtam elnézni.

A történet pozitívan végződött, normálisabb helyen van ugyanazért a pénzért, de a sztori lényege, hogy nem a pénz érdekel. A saját esetemben sem motivál a pénz egy szint fölött, azt pedig megkeresem. De nem vagyunk karrieristák, nem az az álmunk, hogy az atyaistenek legyünk egy vállalatnál, hanem az, hogy legyen egy normális családunk, tudjunk utazgatni egymással lenni és egészségesen élni. Én sem erőltetem meg magam. Tudnék többet keresni, tudnánk milliókat is keresni, ha megpörgetnénk magunkat, de nem akarjuk, mert más a célunk.

Nekem azért nem kellene fizikai munkás, mert nem akarom látni tönkremenni a szemeim előtt és nem akarom, hogy hullafáradtan essen haza. Sajnálnám, ha egész álló nap a hidegben, a tűző napon vagy egy retkes raktárban pakolászna, vagy retkes köveket, téglákat cipelne. Nem akarok olyan embert, aki tönkremegy a munkában. Ilyen áron nem kell az a rohadt pénz. Ezért tanultam és ő is, és ezen belül sem hagyjuk magunkat.

Semmi bajom velük, de párnák inkább mást választok. Mérnök vagyok, a barátom is.

Es nem csak a pénzről van szó.

Azért ti nagyon művelt, finnyás agyoniskolázottak! Megtanulhatnátok már a szart is lehúzni magatok után, mert az nagyon nem megy. A mosdó elég jól tükrözi egy hely kultúráját.

Üdv: egy irodai takarító.

Ja és nem, nem az ügyfelek voltak... A szobatisztaság hiánya pedig eléggé általános az irodaházaknál (is).

#8: ha nem nyalnâd fel utánuk, majd rendet tartanának, mert egy idő után zavarná őket a szarszag.

De mondjuk úgyis hamarosan automatizálva lesznek ezek a munkakörök.