Nektek mennyire fontos, hogy a párotok veletek egy anyagi szinten legyen? Vagy legalábbis meglegyen ennek a lehetősége rá a jövőben (pl iskolázottság, foglalkozás)?

"Ez utóbbi szerintetek nem szül kiszolgáltatottságot az alacsonyabb keresetűben?"

De.

Szerencsére a párommal kb. egyforma várható, ha lediplomázunk.

Sem alul, sem felül nem választanék szívesen...

Férfi vagyok.

Magasról teszek rá, hogy árufeltöltő részmunkaidőben, vagy multi felsővezető.

Én megélek, igaz nem keresek sokat, de van egy kis lakásom (szüleimnek köszönhetően), igazából megvan mindenem, elégedett vagyok, és ez a lényeg. Nem kéne több pénz / nagyobb lakás.

Egy férfitől ugyanennyit várnék el, tartsa el magát, és érezze jól magát a bőrében (vagy ha ez jelenleg épp nem teljesül, legyen benne motiváció a változásra). Ha nálam többet keres, az az ő dolga, ettől nem lenne számomra több, illetve nem szeretném, hogy sok pénzt költsön rám. Az néha kifejezetten kellemetlen is tud lenni, mivel nem tudnám neki megfelelően viszonozni.

Számomra a pénz csak a megélhetéshez kell, de az igazán fontos dolgok nem ettől függnek.

26/N

Mikor a párommal összejöttünk, ő 280-at keresett, volt egy kocsija meg 2 millió megtakarítása. Én meg 0-n voltam, 10-20 ezer forintot kaptam otthonról havonta, anyám tartott el.

Azóta elvégeztem az egyetemet, eltöltöttem fél évet egy munkahelyen, aztán egy másikon, 4 év alatt majdnem dupláját érte el a fizetésem az övének, majd anyuval szétköltöztünk és kaptam egy lakást. Hatalmasat fordult az életem mellette és sok dologban ő vitt előre. A keresetünket mindig összegként tekintem és a nagy része a közös kassza része vagy átvitt értelemben közös (most tervezünk venni egy másik lakást, amit kiadhatunk, de például a bevételt közösnek tekintem egy az egyben).

A párom egy szorgalmas, motivált, rendes ember, érződik ez az otthoni munkamegosztáson és igényességen. Az nem az ő hibája, hogy az anyja egy tapló, az érdeklődési körét meg kevésbé fizeti meg az ipar (bár most nyüstölöm azzal, hogy próbálkozzon meg egy másik cégnél magasabb bérigénnyel, hajlamos magát alábecsülni...). Én így szeretem. Ő is szeretett, mikor egy senki voltam, a társadalom legaljáról és a vagyonom tetemes része így sem az én érdemem még.

Ha hanyag és követelőző lenne, nem tartana sokáig a kapcsolatunk. De tud párban gondolkodni és nem irigy. Én bátorítom arra, hogy a kapcsolatunk biztonságában egyénileg is többet érjen el. Eladtuk a régi tragacsot, most egy új kocsira gyűjt, amire én abszolút nem tartok igényt, nem is hánytorgatom fel, hogy miért csak annyi jön a közösbe, a közös lakást is úgy vesszük majd, hogy inkább 2:3-as tulajdonrésszel, mert valószínűleg a kezdőrészlet az tőlem fog menni, a hitelezés meg közös. Anno mondta nekem, hogy ő is szeretné bebizonyítani, hogy nem egy senki, én erre igyekszem lehetőséget adni. Akár úgy is, hogy megveszünk együtt dolgokat és hogy megnyugodjon a lelkiismerete akkor x ideig ő fizeti a rezsit meg ilyen marhaságok. Együtt könnyebb. :)