Mennyi az elvárható havi jövedelem a férfiaknál?

Hát ez sok dologtól függ.

Én pl. egy lakásban élek, saját lakás, örököltem a nagyszüleimtől. Így nincs hitel, nincs extra kiadás.

Vannak a számláim, és a havi étel mennyiség, néha 1-1 ruha, valami szórakozás barátnőmmel, erre havi 150-170.000 Ft megy el , szóval költekezem is.

220-at keresek és 50.000 Ft-ot mindig félre tudok tenni így is. És nem nélkülözök. Meg tudok venni bármit ha épp elromlik, szép tiszta rendes lakásban élek.

Szóval számomra a lényeg az, hogy legalább ugyanezt tudja nyújtani a férfi is.

De ami miatt sokkal többet kell keresnie valakinek, az a hitel vagy az albérlet.

De az albérlet is más Pesten és más 25 km-re Pesttől egy ismerősömnél, mert kb feleannyi neki.

Annyi amennyiből gondtalanul megél havonta.

Ha hitele van, nyilván több pénz kell. Ha nincs kevesebb is elég. Az a lényeg hogy ne kelljen azt hallgatni hogy kaja vagy számla.

Amennyit egy normális végzettséggel, lelkiismeretes munkával, 8 órában meg tud keresni az illető.

Ha tanárként 170-et keres, de az évfolyam, ahol tanít, szereti, jó tanár, jó szakember, akkor eg, szavam sincs erre az összegre. Egy életképes értékes ember, aki elég okos és talpraesett ahhoz, hogy ne essen kétségbe, ha elbocsátják, amire eleve kevés az esély, mert elég jó ahhoz, hogy szükség legyen rá és legfeljebb ő mondjon fel. Jár továbbképzésekre, vállal magánórákat például... Szerintem ez így szuper, hiszen van egy értelmes papírja, nem egy robot, hanem egy értelmes ember, aki meg tud tanulni dolgokat. Aztán ha nagyon nem megy neki az élet, vállat tud vonni és bele tud kezdeni valami újba, amit ugyanúgy meg tud tanulni.

Ha ugyanezt mérnökként csinálja, egymilliós fizuval, ugyanez a véleményem. Persze, több pénz, kevesebb anyagi probléma, de a szüleim eleve úgy neveltek és fizették a tanulmányaimat, hogy egyedül se legyen gondom az anyagiakkal és az önfenntartással.

Nekem kell az, hogy az illető értsen valamihez. Sokkal jobban érdekel, hogy mit tesz bele az életébe, mint az, hogy mennyit keres. Amit lehet automatizálni 5 éven belül, mint például a gyári munkát, azt nem tekintem karriernek. És nem tud egy ilyen ember megélni a jég hátán is. Nem hiszek benne. De aki tud tanulni, az előtt kinyílik a világ, akkor is, ha kicsiben kezdi.

Hülyeség ez az egész,

miért pénzben méred a "szintet"?

miért nem azt, vizsgálod, mennyire boldog a férfi az életében, mennyire tölti ki hasznosan az idejét?

Most melyik a jobb aki keres 500-at van egy jó kocsija, de melózik reggeltől estig, és ha hazamegy is beesik a tévé elé sörrel a kezében.

Vagy keres 150-et, de délután már otthon van, lehet közös programokat tervezni, a gyereket rábízni, meg bármit megjavít ami elromlik, és pluszban minden nap bírja a szexet is, és nem egy stresszes ember.

Én mára diplomás vagyok, de dolgoztam rohadt sok helyen már, és nem a fizut figyelem. Nem ez a fő szempont, ha neked ez a fő szempont akkor egy csicska leszel, lehet 1 milliós a fizud akkor is a főnököd dirigál.

Én azt nézem 8 óra lemegy, nincs túlóra, nincs hétvégi meló, tudok menni kondiba, barátnőzni, haverokkal találkozni, építeni a másodállásomat.

Bírom azokat akik felvágnak hogy ők mennyit keresnek aztán dolgoznak 300 órát egy hónapban...

A vállalkozói lét nyilván egy más dolog, én itt csak mint egy átlag magyar alkalmazottról beszélek.

"Mennyire fontos hogy pl 26-32 éves férfinak van e pár millió félretett pénze, esetleg ingatlana,autója ? "

Inkább kérdezd azt, hogy mennyire fontos, hogy a férfi gazdag családból származzon. Nem azt kell nézni, hogy teszemazt 26 évesen vannak-e millióid (jelenleg ahogy a forint áll, simán lehetnek). Inkább azt, hogy ezt 20 év múlva is tudja-e biztosítani, vagy esetleg még többet? Lehet, hogy valaki a gyárban 18 éves korától összegürizte a pár millát, de ott semmi garancia nincs arra, hogy ezt huzamosabb ideig tartani tudja. A kocsi dettó, lakás pedig a mai árak mellett már inkább származás, öröklés kérdése. Olyanhoz egy huszas éveiben járó férfi nagyon ritkán juthat, persze gondolom tehermentes, saját tulajdonú, jófekvésű laksáról beszélünk.