Ebben az országban létezik még olyan nő, aki szüleivel élő férfival is összejön, vagy kihaltak?

Voltam én is gimnazista, egyetemista, 17 éves koromban jöttem össze az első párommal, előtte csak valami távkapcsolatot hoztam össze, de csak kétszer találkoztunk, sétálgattunk... :D Nem okozott gondot, hogy ők is otthon laknak, mint én.

Viszont az ember felnő, halad az életével, más életszakaszba lép, elkezd dolgozni a kenyeréért, az otthonáért az autonómiájáért, ebben jobb esetben a szülő is segíti anyagilag és azáltal, hogy talpraesettségre neveli, megtanítja az önálló felnőtt életre.

Nekem a saját otthon nem presztízs kérdés, hanem egyfajta praktikus kérdés és egy mutatója annak, hogy mennyire akar az illető átlépni a gyerek szerepéből a felnőttébe. Persze lehet ezt indokolni a lehetőségek és az anyagiak szűkösségével, de bármennyire nehéz is és bármennyire szereti is az ember a szüleit, sok esetben még a lakótársakra váltás is szerencsésebb, jobb eredményeket hoz. Nekem nincs bajom és soha nem is volt bajom az párom szüleivel csak azért, mert após/anyósjelöltek, egyszerűen ahogy felnőttem, főleg mikor egyetemista lettem, egyre szívesebben tűrtem meg a szobatársakat és a haverokat, mintsem a szülőkkel egy háztartásban érezzem magam kellemetlenül és figyeljek mindenre, ami a konzervatívabb szülők vesszőparipája... Aztán az ebből való továbbhaladás saját lakásba vagy albérletbe meg olyasmi, amire az embernek volt 10-15 éve 30+ éves koráig és ha valaki egy lépést sem tett azért, hogy egy saját családnak alkalmas "terepet" biztosítson, az ember megkérdezi magában, hogy akkor mégis, mit akar az élettől. Mert valószínűleg nem azt, amit én.

Nekem jelenleg van saját otthonom, amit megtanultam rendben tartani, fenntartani, belaktam, berendeztem, kipucoltam, felnőtté váltam benne, kezdetben lakótárssal, most a párommal. Ha a párom nem lenne, úgy érzem, nem szívesen fogadnék ide egy olyan embert, akinek ebben nincs rutinja, mert nagyon valószínű, hogy rám maradna az egész. Azt pedig nem akarom.

"Olyan szinten azonos elvárásokkal rendelkeznek a nők, mintha egy és ugyanazon gyártósorról jönnének le"

Miért?megforsitva a helyzetet te mit csinálnál??Össze jönnél egy olyan nővel aki még 30evesen az anyu szoknyáját fogva lakik otthon a mamahotelben?

Mert jelen esetben nem a nők elvárásaival van baj,hanem azzal hogy neked semmilyen elvárásod nincs(meg sajat magaddal szemben sem),egy lúzer vagy aki otthon él anyuval apuval,valoszinuleg semmit nem is teszel azert hogy ez ne igy legyen,de azert ezt a nők fogadják el.........nyilvan ezert nem kellesz egyiknek sem!

Ez nem ilyen egyszerű, hogy otthon él a szüleivel.

Itt függ az , hogy mekkora lakásban vagy házban.

Képes e ellátni magát.

Attól, hogy otthon lakik főz mos takarít e.

El akar e valaha költözni, azaz teszem fel elmenne e ha lenne egy társa.

Hányan élnek otthon és még egyszer mekkora ingatlanban.

Anyuci pici fia e még mondjuk 30 évesen is, ---> mert ez a legrosszabb.

De ez már egy agyonrágott téma.

"Ha ezen a fórumon a nők 90%-a nem jön össze ilyen férfival,"

Ezen az oldalon nagyrészt macskás ill. rossz kapcsolatban élő nők vannak. Próbáld ki. Kezdj velük levelezni.

" 30 hoz közel már olyan férfit keresek akivel lehet családot alapítani. Amihez szükséges hogy legyen elég pénze és összedobjuk amink van."

Mt tudnál bedobni a levesbe 2 szem szárazbabon kívül?