Van itt még 40 körüli, egyedülálló, gyermektelen nő? Ha igen, hogyan viselitek ezt a helyzetet és mit tesztek annak érdekében, hogy mindez megváltozzon?

1. érdemes megvizsgálni, hogy a hatalmas csalódásokat mi okozta. Pl. rossz választás? Irracionális elvárások a pasassal szemben? Valamelyik fél érzelmi éretlensége, képtelensége az elköteleződésre? V a kapkodás, siettetése a dolgok természetes alakulásának? Sok-sok önismeretfejlesztő szakirodalom van a tárgykörben. És -tapasztalataim szerint- nincs teljesen veszett ügy.

2. Biológiailag nem késő, nyugi, az orvosi szakirodalom szerint is van ca. 5 éved, kedves Kérdező.

3. Ha hited nincs a dologban, akkor -valószínűsítem-

az önértékelésed sem áll szilárd lábakon. Beletrafáltam? A jó hír, hogy a hit némi önmagadon végzett munkával visszaszerezhető.

+1. Az ember nem a statisztikával házasodik össze, hanem húsból, vérből és szeretetből álló személlyel. Túl sok, tök valószínűtlen dolog történt már az életemben ahhoz, hogy a statisztikát magamra nézve kötelezőnek érezzem.

"s mit tesztek annak érdekében, hogy kikerüljetek belőle?" Na, végre a proaktív része a kérdésnek!

0. nem rögzítem ezt a számomra nehéz helyzetet: ráébredek, hogy tudok változni, és felül tudok emelkedni a múltamon.

1. készülök arra, hogy beléphessen az életembe az illető. Pl. husi van a hasin? Eljárok sportolni. Nincs megfelelő társaságom? Eljárok olyan közösségi eseményekre, amik javítják az esélyeim. Besavanyodtam a magányba? Új frizura, néhány új ruha, és a mosolygás sokat segít.

2. igyekszem "vonzani" őt. Pozitív jeleket küldök. Nem engedem meg magamnak, hogy a fájdalom maga alá temessen. Visszaépítem a hitem. Figyelem magam, h fennmaradjon a vonzó viselkedésem, mert tudom, minden nap új esélyem van.

3. Negatív ill. ambivalens kötődési mintáimat felülírom akár szakember segítségével is. Megfelelő önsegítő könyveket olvasok a tárgykörben.

Remélem, segítettem! Sok sikert kívánok neked, kedves Kérdező.

Jelen. Én szerintem elég jól viselném magát az egyedülállóságot, ha a társadalom nem tartaná ezt hibának, alacsonyrendűnek... és nem érzékeltetnék, hogy férfi és gyerek nélkül senki vagyok. Ezért is választ rosszul sok nő, belekapaszkodik valamelyik jelöltbe: jó lesz férjnek, csak nehogy egyedül maradjon. Aztán válás a vége persze, vagy egy érdekkapcsolat. 

Gyerek nem hiányzik, régen azt mondtam, lenne x gyerekem, de nem gondoltam bele, csak társadalmi nyomásra mondtam, meg mert az a szokás, később rájöttem, hogy nem, nekem nem kellene, így a jó. Akinek kell, neveljen nyugodtan. (Ha akkoriban találkoztam volna a megfelelő férfival, most bűntudatos anya lennék. Nem merném mondani, hogy jobb lett volna gyerek nélkül, nem sok ilyen anya vallja be, de ennek a gyerek vagy a férfi inná a levét.) Hogy nincs egy férfi az életemben, persze, van, hogy hiányzik valaki, viszont ha körülnézek, milyenek a párkapcsolatok, azt gondolom, egyedül elég jó, szabad vagyok.

Rengeteg előnye van az egyedüllétnek, biztos tudsz egy csomót mondani! Én ha ezeket végiggondolom, rájövök, milyen jó helyzetben vagyok.